..ha egy fan fejéből pattan ki.

Dr.Jones boncasztalára ma két film is felkerül, méghozzá az utóbbi évek egyik legnagyobb sikerkönyvének kétféle adaptációja, azaz a svéd és az amerikai Tetovált lány, melyet először Niels Arden Oplev álmodott a vászonra, majd két évre rá David Fincher, a Harcosok klubja és a Hetedik rendezője tette meg ugyanezt. Mivel felesleges lenne külön bejegyzést szánni rájuk, ezért inkább trendi módon most összevetjük őket, miközben kíméletlenül keressük a válaszokat az állandóan felmerülő „remake, nem remake?” vagy éppen az örökzöld „melyik a jobb?” kérdésekre.

Minden pórusából cseppenként növekszik az a paranoid légkör, amely szépen lassan ránk ülepszik. Rideg, az összes karaktere távolságtartó, a végletekig kimért és óvatos, ahogy azt John le Carré megteremtette. Tomas Alfredson rendezése érzékeny, pontos odafigyeléssel, megfontolt döntésekkel helyezi el sakkbábuit a táblán, hogy aztán szépen, egyenként leüsse azokat. Gondosan kitervelt sakk-matt. És a végén még magunk sem tudjuk megmondani, hogy voltaképpen hogyan is nyert. De győzött, ez biztos.

Sherlock:

Holmes (Benedict Cumberbatch) vézna, bongyor fürtkavalkádba rejtett ábrázata nem túl hivalkodó. Kinézetre és megjelenésre egy gimis angol pöcs valamelyik nyámnyila tinisorozatból. Watson (Martin Freeman) morózus, enyhén depresszív, közönyös karaktere már-már pont ezen negatív tulajdonságai miatt válik szimpatikussá. Mark Gatiss és Steven Moffat modern köntösbe bújtatott angol minisorozata a lehető legjobban használja ki a korból adódó potenciált, a karakterek markáns tulajdonságait ügyesen megtartva. A felvezető rész kettejük kapcsolatának bimbódzó epizódja 90 percbe sűrítve. Miután a két főhős első látásra esetlen személyiségén sikeresen átlendülünk, Sherlockék gyorsan levesznek minket a lábunkról. Nem elég, hogy Holmes elképesztő lendülettel, sziporkázva fűz láncot konzekvenciáiból és cinikus poénpatronokat durrogtat a tudatlan nyomozók orra - és igazából bárkié - alá az első felbukkanásától kezdve, de még az aktuális bűnügy is minimum a tizedik hatványa egy CSI "random amerikai város" sorozatnak. A derítően találó vizuális megoldások pedig vonzó cseresznyék a gyönyörű tálalás tetején. A kezdés egyszerre buktatja felszínre a főkarakterek legfontosabb tulajdonságait és ismerteti, amit legelőször szükséges megtudnunk. Emellett - vagy mindezek közé sűrítve - tud vicces, izgalmas, gondolatébresztő és elképesztően szórakoztató lenni. A 90 perc csak úgy füstöl olyan gyorsan véget ér mire eljutunk a Sherlock által penge-logikával megoldott bűnügy végére. A klasszikus páros szövetségre lép és még azt is megtudjuk, hogy SH inkább az smst kedveli. Krimikedvelő, brit-akcentust előnyben részesítő nézőknek egyenesen kötelező, de mindenki másnak ajánlott. Legalább. 8/10

Jones felháborodásában majdnem elhajította a laptopját mikor meglátta, hogy a Tvájlájt 3.0-át nem jelölték, de igazából már rég nem akar hallani erről az egész mizériáról. Bevallom engem általában szokott érdekelni, de mindig akadnak olyan momentumok, amelyek egyre inkább elhiteltelenítik, egyre lejjebb degradálják a díjakat és olykor magát a showt. Mert tekintsünk csak szét a mostani jelöltek közt - vagy az elmúlt éveken. Nem mondom van néhány létjogosult (és bőven akad még pótolnivalóm is), mégis..Na de böngésszétek végig a jelölteket (ha még nem tettétek), és lássuk ki mit szól hozzá. Már, ha van mit.

Legjobb film

Az élet fája
Éjfélkor Párizsban
Hadak útján
A leleményes Hugo
A némafilmes
Pénzcsináló
Rém hangosan és irtó közel
A segítség
Utódok

A föld alatti piramis

Samuel Nelson, magánzsaru pályafutása legnagyobb kihívásával kénytelen szembenézni, ugyanis bármiféle adat vagy segítség híján, mindössze egy csecsemőkori fénykép alapján kell megtalálnia a képen szereplő, azóta felcseperedett fiút, akinek még csak a neve sem ismeretes. A nyomozónak választási lehetősége nem nagyon van, hiszen megbízója nem más, mint az egyik maffiózó család feje, kinek kéréseit visszautasítani nem egy életbiztosítás. Sam tehát akarva-akaratlanul is belekeveredik egy olyan ügybe, melynek gyökerei egészen az ókori Egyiptomig nyúlnak vissza – szerencsére azonban segítőtársai is akadnak, egy igen díszes társaság képében.

Jason Segel és Ed Helms a tévéből átruccannak a vászonra, hogy egy igen kellemesnek tűnő dramedyt szállítsanak - bár utóbbinak már volt része hasonlóban. Mellettük Susan Sarandon tűnik fel a srácok anyjaként. Mondjuk úgy: egyik testvér sem szárnyal túl magasan az élet röppályáján, így egymásnak kell kirántaniuk a másikat a melankolikus mélypontról.