A hit talán nem mindig onnan jön, ahonnan az ember várná. Előfordulhat, hogy tátongó ürgelyukakból párolog az elveszett lélek felé, vagy épp férges almák, rothadó neonácik, totálisan kisiklott életű emberroncsok és minduntalan hívő istenverte alakok kapaszkodnak beléje, pedig nincs is. Vagy van, de nem látják. Anders Thomas Jensen filmjében olyan torzszülött, életképtelen szituációk bontakoznak ki a felszínen a szemünk láttára, hogy a nézőnek hahotázni támad kedve. Pedig a filmben brutálisan agyonvernek egy papot, lelőnek egy macskát, kirabolnak egy benzinkutat...és mégis, hidegvérrel meleg szívvel kacarászok mindezen.

Nosztalgia: minden, amit az ember egykoron imádott, szeretett, rajongott érte. Már elmúlt ugyan és az idő szürkesége halovánnyá és fakóvá koptatta, vannak emlékek, amelyekről egy gondolattal le lehet söpörni az elmúlás porát és ugyanolyan tisztán, régi fényükben tündökölnek majd, mint saját idejükben. Nekem ilyen a Toy Story.

Family Guy akciójáték készül konzolra

Back to the Multiverse cím alatt folynak a felnőtteknek szánt Family Guy játék munkálatai, mely a sorozat 8. évadának 1. részére épül, és Brian ill. Stewie bőrébe bújva – akár egy haverunkkal karöltve, kooperatív módban - kalauzol el bennünket a Multiverzum különböző dimenzióiba. A két főszereplő mellett természetesen a többi jól ismert karakter is feltűnik ilyen-olyan formában, ki a segítségünkre sietve, ki a dolgunkat nehezítve, a legyőzésre váró nagy ellenség pedig Stewie gonosz ikertestvére, Bertram lesz. A sorozat szellemiségéhez híven fájdalmas poénok és abszurd fordulatok tömkelegére is számítanunk kell, így a program minden bizonnyal alapjaiban fogja megrendíteni az akciójáték fogalmáról alkotott elképzeléseinket.

Az időutazás mindig cool, ezért sosem megy ki a divatból. Legyen szó moziról (a szomszédban megy a Men in Black 3), vagy tévésorozatról (Spielberg és a bukott dínók) az időugrás kacér gondolatfonalába mindig akadnak potenciális jelöltek, akik hol kevésbé, hol jobban képesek belegabalyodni. Simon Barry kanadai sorozatának alapvetése szerint egy 2077-ben halálra ítélt felszabadító csoport teleportálja magát, és a rájuk bőrruciban vigyázó zsarunőt a múltba, amely szökési kísérlet akkor lenne igazán tökéletes, ha 6 évet ugrottak volna az időben nem pedig 60-at. Na, de egye-fene, itt is jó bűnözni.

Ami nem sikerült a Cosmopolisnak, az talán összejöhet ennek a semmiből jövő, elmét karcoló sci-finek. A reklámok és multik okozta manipuláció olyan mutálódott méreteket ölt, ahol a termékek nem egyszerűen kúsznak az elménkbe, hanem akár életre is kelnek. Mindezt Max Von Sydow felhőkarcolóból egy pohár pezsgő mellett nézi végig és röhög a markába. Az aberrált mind-trip jelzőt még kevésnek érzem...

Egy világ omlott volna össze bennem, ha anno tudom, hogy a Kerge Kacsák-ból alkoholista, narkós, szétvert pofájú hokis söpredék válik, akik akkor is leisszák magukat a közeli bár pultjánál, ha nyernek, és akkor is, ha vesztenek. This is the real world. Michael Dowse Goon-ja a legkevésbé szól a hokiról, a taktikáról, vagy épp a dicső győzelemről (bár ez bizonyos formában azért nagyon ügyesen megcsillan benne). Dowse tisztában van azzal, amit a film egyik karaktere is afféle csupasz igazságként böfög az orrunkra: a néző vért akar. Akkor pedig meg kell adni neki.

A Dark Castle stúdió legújabb libabőrt keltő horrorjában összegyúrja az utóbbi 10 év szellem témájának kliséit, hogy aztán valahol az érdekes és a középszer határmezsgyéjén állást foglaljon. A kézi kamerától kezdve a plafonon lógó tükörképünkig van itt minden, amitől döglik a tini-populáció, de elálmosodik a kíváncsi horrorista. Nem baj, néha ilyen is kell.

Szerettem volna egy szívből jövő Ausgezeichnet! felkiáltással kezdeni az Iron Sky értékelését, de a végére ez a jelző mindössze egy ganz gut szintre redukálódott. A csökkenő lelkesedésem nagyrészt a film hullámzó színvonalának, ill. a következetlen, szétszórt forgatókönyvének köszönhető, de a finnek és a németek mintegy 6 éve dédelgetett akció-sci-fi-paródiája még így is kellően elmebeteg és szórakoztató lett, úgyhogy nyugodtan dőljünk hátra, és élvezzük, ahogy az űrnácik inváziót indítanak az agysejtjeink ellen.