Jeremy Renner, mint hiperszuper, érzelemmentes gyilkolóterminátor jó. De nem jó Bourne-klón. Tony Gilroy pedig csak elhalványodó rendezésével kopírozza le a franchise szebb napjait, amikor a feszültség és akció kémikus vegyülete masszív egészként forrt egymásba. Ha negyedik részt csinálunk, akkor ne önismételjünk, mert még a végén a közönség sem veszi be.

Színtiszta újrafelhasználással állunk szemben csak minden fel lett higítva: az első 30 percben bosszankodó Edward Norton-ok, hasonló ábrázatú öltönyös kollégáikkal járkálnak fel-alá, mert tudják, hogy gáz van. Mi is tudjuk, csak nem érzünk belőle szart sem. A jéghideg alaszkai, hófútta táj, mint az új ügynök, Aaron Cross expozíciója stílusos is lehetne, ha közben történne olyasmi, ami megmozgatja az ember fantáziáját. Itt ilyenről mindössze nyomokban beszélhetünk. De ez a kisebbik zavaró tényező.

A nagyobbik az, hogy miután a ködös-zavaros cselekmény váza nagy nehezen felépülni látszik (ami hiába kapcsolódik szorosan az univerzumhoz, messze nem képes elérni annak tétjét), hirtelen megindul a három Bourne-epizód összegyúrása. Akcióban, feszültségben, érzelmekben és izgalomban a kiemelkedőbb motívumokat megtartó próbálkozás végtére az is marad. Próbálkozás, nem több. Van ahol sikerül és a film tempója csodásan zakatol egyik pontból a másikba, de van ahol csak érdektelenül lapos, dögunalmas és repetitív hatást kelt. Javára írható, hogy az idézőjeleket az akciószekvenciák elejére és végére helyezi el a legügyesebben, amelyek kíméletlenül süvítenek, hogyha arra van szükség. Márpedig az elérdektelenedett lapok közé nagyon jól jön némi izgalom.

Mit lehet tenni, ha kivonják a franchise-ból azokat a tényezőket, amelyek kiemelték, sikeressé és verhetetlenül élvezhetővé faragták ezt az egész kémes-rohangálást éveken keresztül. Damon helyett Renner végzi a melót, aki jó, de azért annyira nem, Frank Potente vagy épp Julia Stiles helyett Rachel Weisz néha úgy sikongat, mintha még a Múmiát forgatná, Gilroy pedig kérlelhetetlenül kevés ahhoz, hogy olyan feszes és dinamikus, karfamarkolós akciótrippeket pörgessen le, mint tette azt Greengrass. Nem rossz ez, hanem középszerű, csak bizonyítani akaró kistestvére a bratyóinak (mind a 3 Bourne rész megeszi reggelire).

Az utolsó grandiózusságra játszó gigászi akciójelenetet elnézve pedig azon gondolkodtam, hogy én most a Kéjjel-nappal üldözési szekvenciáját nézem vagy egy sötétszürke, jéghideg kémfilm negyedik epizódját. A Bourne hagyaték sajnos azt a három részen át remek szinten tartott autentikusságát is kikezdi néhol, amely esztétikus rétegként simult rá korábban. De legalább akciófilmnek megfelelő - csak vérbeli Bourne-nak kevés. 6/10