A Rettegés mélye kapcsán szóba került könyvsorozat miatt előkapartam ezt a novellát a Libabőr szériából, amely még mindig kifejezetten kellemes olvasnivaló annak ellenére, hogy abszolút gyerekekre szabott minden egyes mondata.

Jerry és húga Terri, rokonlátogatóba érkeznek a nyáron egy házaspárhoz, akik a tengerparti házukban várják a csemetéket egy izgalmas nyári nyaralás élményének ígéretével. A két kölyök már az első napokban felfedezi a parttól nem messze elterülő temetőt, és azokban a megkopott, kissé elhanyagolt állapotú sírokat. Nem sokkal később a helyi kölykök pedig még azt is elárulják nekik, hogy a sötét, vészjósló barlangban egy 300 éves kísértet lakik. Már csak meg kell róla bizonyosodniuk..

Stine nem tököl felesleges dramaturgiával. Miután megteremti a kontextust, sebtében bemutatja karaktereit, a két kalandra vágyó kisgyermeket, akikről pont annyi információmorzsával szolgál, amely feltétlenül szükséges a történet élvezetéhez. Nem sző mélyre ható mondatokat, egyszerűen, lényegre törően és dinamikusan bonyolítja a cselekményt, ami a történet kurtaságából adódóan kifejezetten előnyös mindvégig.

Remekül zsonglőrködik a misztikummal, a titokzatossággal, miközben egyre-másra dobálja be a kissé infantilis, de jól kialakított, egyszerre izgalommal és félelemmel telt helyzeteket, amelyek sodorják az olvasót (a meglehetősen rövidre szabott) fejezetekről fejezetekre. Hol egy elhagyott állattetem felbukkanása, hol a saját nevükkel való összetalálkozás egy sírfelirat formájában ad okot némi nyugtalanságra és további kutatásra, hol pedig a nyári szellő által hordozott furcsa és kísérteties hangoktól veri ki őket a frász.

Az biztos, hogy Stine nem bíz semmit a véletlenre és a hangulatos kalandok mellett, még a sztorit is megcsavarja alkalmanként amolyan mára-már kissé elhasznált, de elgondolkodtató fordulatok kíséretében, amelyek a jobb rémtörténetekre jellemzőek és a regény végéig kételyek közé állítják annak olvasóját. Persze a rutinosabbakat nem éri majd meglepetten a végső gyomros, de a gyerekfejű célközönségnek tökéletes alapanyagként szolgál a későbbi horrorregények iránti rajongás felvezetésében. Némileg zavaró, hogy a lezárást Stine mindössze a már említett fordulat csattanásával igyekszik lezárni, semmiféle további magyarázatot vagy fogódzkodót nem hagyva a történet továbbgondolásához. Szóval, ha a gyereket 2012-ben még valahogy rá lehet venni az olvasásra, akkor mindenképp érdemes megajándékozni ezzel a rövidke novellával, aztán hátha még a végén apu is kedvet kap az iromány abszolválásához.