Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

Arrow - 4 rész után

2012.11.06. 15:16 Gevin

Arrow írás.jpgHollywoodban jó ideje tombol már a szuperhősláz és elnézve a sikerüket (idén többek közt a Bosszúállók és a A sötét lovag: Felemelkedés robbantotta a legnagyobb kasszákat) nem is fognak a közeljövőben elapadni a témában születő produkciók. Nem meglepő tehát, hogy idővel a vászonról ez a fajta hullám átvándorol a tévébe és bár sokkal szolidabban, visszafogottabban és nem utolsó sorban tizedannyi költségvetésből készül, de készül és ez a lényeg. Jelen írás tárgya a pozitív példák táborát erősíti (míg például a Wonder Woman már születésénél elhalálozott), mert tökéletesen hozza a szuperhősmítoszt kicsiben. Pedig aztán nem villant semmi újdonságot a zsánerben, rengeteget merít, már-már lop különféle alkotásokból, de minden eljátszott kliséje ellenére szerethető marad.

Konkrétan szinte lenyúlja Batman-t, igaz hogy az eredettörténete máshogyan indul, de célkitűzése, karakterének jellemvonásai Bruce Wayne méregdrága öltönyét és csípős megjegyzéseit idézik. Ez nyilván nem véletlen, hiszen Nolan trilógiájának anyagi és kritikai sikere meglehetősen erős motiváció lehetett az Arrow esetében. No meg azért, mert az alapanyag szintén a DC Comics berkeiből származó Green Arrow.

Arrow írás2.jpgOliver Queen (Stephen Amell) egy nagyszájú, szemtelen playboy, akinek a száz dollárosok csak úgy potyognak ki a zsebéből. Egy kellemesnek ígérkező hajóút során balesetet szenvednek, amit egyedül ő él túl. 5 évig él egy szigeten, elszeparálva, az izoláció karmai közt, amikor a semmiből hazatér a gazdagság mekkájába. Édesapjától (aki szintén a hajón tartózkodott) az utolsó beszélgetésük alkalmával megtudja, hogy ő, üzlettársai és szinte az egész város velejéig korrupt. Oliver-nek viszont esélye nyílik rá, hogy meggátolja a korrupció és a bűnszövetkezetek kóros elszaporodását a metropoliszban, amely akár Gotham is lehetne - de mégsem az. Öt év elképesztően hosszú idő, pláne egy bájgúnár naplopónak, aki egész eddigi életében csak szórakozott, herdálta a vagyont. Ez a srác nem lenne képes túlélni ennyi évet egy lakatlan szigeten. Csakhogy a sziget korántsem lakatlan és olyan képességekre tesz szert és fejleszt ki magában, amelyek által speciális erők birtokába kerül...Például tökéletes fizikumúra edzi a testét és elméjét, ráadásul olyan mesterien bánik az íjjal, hogy Robin Hood is elismerően kacsintana rá, ha találkoznának. Ehhez a határozott, sziklaszilárd elvekkel és izmokkal hazatérő hajótörötthöz csapódik hozzá a legnagyobb szupererő a világon: a pénz. Indulhat az önkényes igazságszolgáltatás.

Az Arrow ugyan jól begyakorolt, ismerős panelekből építkezik, de strukturálisan kifejezetten működő dinamikájú. A jelenből indulunk, a szigeten történt megpróbáltatások, szenvedések után egy meggyötört, de fizikailag és szellemileg csonttá keményedett, titokzatos karaktert kapunk. Innen lesz gyönyörű visszaidézni flashback-ek formájában mindazt, amely főhősünket tahó macsóból kötelességtudó igazságszolgáltatóvá tette. Épp ezért a legjobb pillanatok a múlt felidézéséhez köthetők (amelyek sajnos az epizódok előrehaladtával egyre rövidülnek), mert azokban teljesednek ki leginkább a motivációk és kapnak gyökeres táptalajt az érzelmi konfrontációk.

Arrow írás3.jpgA karakterek kezdetben meglehetősen egydimenziós árnyaltsággal vannak felvértezve, de szépen lassan elkezdenek fejlődni, érezni, gondolkodni és motiválódni. Kőkemény, idegeket feszegető feszültségű drámára azért nem kell gondolni, de a maga módján mindenki kezd érdekessé és szórakoztatóvá válni. A részről-részre felbukkanó rosszfiúk arányában ez már nem jelenthető ki olyan határozottan. Akad érdekes karakter, de inkább többször érződik kötelezően a történetbe szőtt tipikus elit-gengszternek a legtöbbjük - nyilván nem véletlenül, hiszen ezek ellen küzd Oliver. Csak egy idő után érdekesebbé válik a családon belüli, illetve a mellékszerepben tüsténkedő karakterek fejlődésének követése, mint az akcióké. Hiszen pont itt mennek végbe a mocskos kis intrikák, az érzelmi zsarolások és az elfedett apró titkok lassan történő felfedésének izgalmas pillanatai.

A jelmezre, helyszínekre tulajdonképpen nincs panasz, de kiemelkedőnek sem lehet nevezni a kivitelezésüket. Zöld csuklya, különböző kütyük és egy ultamodern íj segítségével a szuperhősünk úgy pattog jobbra-balra, mintha nem is ember volna, de ne felejtsük el, hogy az. Az akciójelenetek olykor azért erősen karcolják a b-kategória határait, amely tévében annyira nem kirívó, de felmerülnek érdekes elképzelések (mint a felhőkarcolóról történő hirtelen eltűnés és hasonlók).

Minden összevetve az Arrow négy epizód után sem süllyed a megcélzott színvonala alá és kifejezetten üdítően használja fel a képregény adaptációk és szuperhősfilmek bevett paneljeit. Ha az írók továbbra is ügyeskedve fűzik a szálakat egymásba néhány nagyobb volumenű csattanó kíséretében, akkor még bármiféle hatványozott jóság is kisülhet belőle. A felbukkanó ellenségek pedig jól kiaknázható potenciállal is bírhatnak a továbbiakban. 7/10

7 komment

Címkék: képregény adaptáció sorozatkritika Arrow

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr184891345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.11.06. 16:22:30

hát én nem vagyok ilyen jó véleménnyel róla, amik értékelhetőek benne az a szigetes flesbeckek, de azok meg ritkák és rövidek.

azokon kívül max közepes a sorozat nem jobb.

a csávó jól néz ki, mikor gyakorol azok bitangok, de a kishuga, meg a nője, pláne a testőre olyan szinten bénán játszik, hogy sírni tudnék, mellé a figurájuk olyan egydimenziós, hogy szintén fájdalmas.

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2012.11.06. 16:49:19

@doggfather: A testőr szerintem kifejezetten szimpatikus, mind a karakter, mind a színész - remek társ lehet belőle idővel.

A kishúga eleinte engem is irritált, de aztán rájöttem, hogy tipikus lázadó tinilányka a karaktere, aminek az olykor elhintett cinikus megjegyzései, a lerészegedéseivel együtt kifejezetten szórakoztatnak.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.11.06. 17:06:43

@Gevin: nekem is szimpatikus, elvinném bulizni is, de mint karakter ék egyszerű.

A huga meg annyira őt akarja fiatalon megjeleníteni, hogy az már fájdalmas, főleg, hogy ezt részenként el is mondják majdnem ezekkel a szavakkal, hogy look, ő is ilyen volt...

Maya-- 2012.11.06. 17:34:33

meg bevarok egy par reszt, es en is megtekintem.

stikli0 · http://filmkupac.tumblr.com 2012.11.06. 19:32:13

Kacérkodok vele eléggé, de bevárok még 1-2 részt, és majd utána. Annyira vegyes értékeléseket olvasok, és így én is hezitálok, de majd győz az igazság. :D

koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2012.11.10. 12:44:06

Én sem vagyok túl jó véleménnyel róla. Számomra kissé röhejes, hogy felhúz egy csuklyát és nem ismeri meg senki:D A képregényben még oké, de itt mozgóképen látva kicsit ciki. Egyébként kedvelem a képregényes dolgokat, de ez épphogy nézhető, még adok neki egy-két rész esélyt, aztán abbahagyom.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.11.21. 08:48:49

arra azért marha kíváncsi lennék, hogy lett orosz maffia kapitány(!!!) 5 év sziget alatt, és 27 évesen...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása