Sandler még mindig nem a régi

Legújabb filmjében Adam Sandler ismét idétlenül néz ki, furán beszél és öreg mamával fajtalankodik, de miután tavaly egy filmen belül két szerepben is sikerült a túlcsorduló ripacskodással kevert alpári tahóság általi merényletet elkövetnie a jó ízlés ellen, most az elképesztően vicces Lonely Island egyik tagjával, Andy Samberggel és a ’90-es évek popkultúrájának mellékhatásával, Vanilla Ice-szal összeállva igyekszik helyrehozni az elmúlt időszak tévelygéseit. Az Apa ég!-ről pedig egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében teljes nyugalommal kijelenthető, hogy sokkalta élvezetesebb, mint Sandler legutóbbi ámokfutása, a Jack és Jill, ám a korábbi filmjeihez sajnos azért még közel sem ér fel.

Egy egészen sajátos apa-fia kapcsolatból fakadó konfliktus húzódik a két főszereplő között, melynek lényege, hogy a tinikorában szexi tanárnénijét felcsináló Donny (Sandler) évekkel később adógondokba ütközik, és a börtöntől csak házasodni készülő fia, Han Solo (Samberg) mentheti meg, akit viszont már rég eltaszított magától. De sebaj, mert kezdetét veszi a békülő hadjárat, mikor is Donny az esküvő előkészületeit tartó násznépre rontva, a maga sandleresen perverz és megbotránkoztató stílusával forgatja fel a rokonság életét.

És ez az a stílus, ami továbbra is túl sok, amit továbbra is nehezen vesz be az ember gyomra, mert bár Sandler jelenleg a túlzott ripacskodást valamivel visszább fogva, egész vicces formáját hozza, mégis nulla arányérzékkel erőlteti rá magát a nézőre, csakúgy, ahogy a film többi szereplőjére. Ezáltal pedig teljesen elnyomja Samberget, aki tehetséges komikusként jóval többet érdemelne ennél a karót nyelt figuránál. Pedig ez az apa-fia dolog első ránézésre bármennyire is tűnik borzasztónak, mégis működik kettejük között. A baj az, hogy akár még sokkalta jobban is működhetne, ha a forgatókönyv nem ragaszkodna foggal-körömmel a kínosan sokszor látott klisék, más filmekből újrahasznosított poénok (wazzuuuuup) és a gusztustalan jelenetek ismételgetéséhez. Ennél jóval több kreativitást is elbírt volna, bár kellően pihent aggyal azért egészen befogadható és élvezhető ez a bizarr, ízléstelen trehányság, ahol a szaros gatya és a kiadott gyomortartalom ugyanolyan szívesen látott vendég, mint a nagyiszex. Mégsem lehet túlságosan haragudni rá, mert egész tűrhetően elszórakoztat a maga primitív, perverz módján. 5/10