A jó istennek, de főleg az íróknak hála bekövetkezett az, aminek a sorozat életében már minimum egy, de inkább két évvel ezelőtt meg kellett volna valósulnia. A hatodik évad nyögve-nyelős gyengélkedése után pedig ismét sikerült a készítőknek a monumentális potenciálból egy időhúzós, de néhol érdekes moralizálást feszegető epizódot összehozniuk. KEMÉNYEN SPOILEREZEK A TOVÁBB UTÁN.
Úgy bámultam az első tizenöt percben felvázolt cselekményre, mint retardált hülyegyerek az iphone 5-re. Komolyan azt gondolták a kedves Dexter írói, hogy a magát mindenbe beleásó, átrágó, örökösen kétkedő és a hazugságot már szinte azonnal kiszúró Morgan testvér lazán bevesz egy ilyen hallatlanul gyenge és átlátszó kamuhalmazt?! Szegény Michael C. Hall se nagyon érthette a helyzetet, mert tulajdonképpen azt se tudta mi a francot csináljon. Önvédelem...meg ilyen baromságok? Vicces, hogy ennyi év után, a legszorultabb helyzetekből kínkeservesen kimászó sorozatgyilkos mindössze ennyivel tud előállni, de az még inkább, hogy a másik meg el is hiszi.
Ennek így tulajdonképpen mi értelme volt? Amikor Debra megjelenik a templomban, előrántja a fegyvert, nagy ívbe szarva arra, hogy ki is áll ott az oltárnál, az az egyetlen fellelhető pozitívum. Mert, ahogy őt megismertük, pontosan ilyen reakciót vártunk volna el tőle ezt követően is. Mert azt a szituációt, azt a rituális jelenetsort melyben elképesztő precizitással megölnek egy embert, egyszerűen lehetetlen félreérteni, pláne egy olyan zsarunak, aki évek óta ilyen abszurditásokkal szembesül a munkája során.
De ha nem is ebből az aspektusból közelítjük meg, hanem onnan, hogy a rész végére tulajdonképpen kikerekedik végtére a racionális konklúzió (szerencsére), de akkor mi értelme volt ötven percet elhúzni erre az egészre? Mert így autentikusabb és kibontottabb? Ugyan már. Ráadásul közben egy totálisan elbarmolt, kidolgozatlan gyilkosságot szúrnak a nagy moralizálás két szép szeme közé, hogy azért be lehessen lebegtetni az aktuális fő gonoszt..
Mivel nincs erőm tovább sorolni az előbb említett dolgokból fakadó negatívumokat, inkább átevezek a pozitív térfélre. A visszaemlékezések, a hazugság fontosságának megvédése, az illúzió fenntartása remekül meg volt alapozva. Legalábbis Dexter utolsó szalmaszálként kapaszkodott mindebbe, de valahol ő is tisztában volt azzal, hogy rövid időn belül ez el fog veszni. A zárás is remekül illeszkedett (bár, mint említettem, igazából időhúzás és olcsó feszültségkeltés inkább), ha már így döntöttek. Voltaképp most indul majd csak az évad.
Sok rajongói véleménnyel egyetértve, én is úgy gondolom, hogy a második évad a sorozat feszültségbeli csúcspontja, ahol olyan suspense teremtődött, amelyet azóta sem sikerült teljesen elérni vagy megugrani. Ez az az évad, amelynek újra sikerülhetne mindez, de ehhez szinte ki kéne dobni a mellékszereplőket a kukába, degradálni őket, és olyan eszméletlenül kiélezni a Debra-Dexter közötti morális konfrontációkat, hogy azok a végletekig sodródjanak. Bízom benne, hogy valami hasonlóra van esély, és véres, kegyetlenül feszült és frusztrált hajsza veszi rövid időn belül kezdetét.