A Gonosz Európában tanyázik

Mint ismeretes, a japánok 2008 óta egy animációs franchise-zal vigasztalják azokat, akik csalódtak a Paul W.S. Anderson és Milla Jovovich családi vállalkozása által totálisan újraértelmezett Resident Evil filmekben. Ennek a sorozatnak a második darabja a Kárhozat, mely a gamerek nagy örömére elődjéhez hasonlóan nem csak a játékok világához és szellemiségéhez, hanem azok történetéhez is megfelelően illeszkedik. A főszereplő ráadásul a hihetetlenül menő Leon S. Kennedy, aki Claire helyett ezúttal a titokzatos Ada Wongot kapja maga mellé, hogy szétcsapjon a mutáns zombik és egyéb gusztusos teremtmények között.

Leonnak most kivételesen nem az Umbrella társasággal gyűlik meg a baja, hanem egy kelet-európai háborúba csöppenve nyomoz a terroristák állítólagos bioorganikus fegyverei után – ami konyhanyelven szörnyeket jelent. Méghozzá elég nagyokat. Resident Evil filmhez képest ugyanis meglepően kevés natúr, mezei zombit sodor hősünk elé az élet, helyette inkább a hosszú nyelvű, békaszerű „licker”-ek és a böhömnagy „tyrant”-ek seregei igyekeznek elrontani a napját. A szörnyparádé ellenére azonban mégsem lehet ráfogni a tempóra, hogy őrjöngve száguldana akciójelenetről akciójelentre, sőt meglehetősen ellaposodik időnként, és igazán csak az utolsó 20-25 percre támad fel, ahol aztán egymásnak esik minden, ami él és mozog.

A megvalósítás természetesen ismét a videojátékok hangulatát ragadja meg, azt az érzést keltve, mintha egy gameplay videókból és átvezető animációkból összetákolt montázst bámulnánk. Mivel ezt jóformán csak a Resident Evil játékok legelhivatottabb rajongói fogják értékelni - és ezzel együtt a történetbe rejtett utalásokat elcsípni -, így nyilvánvaló az is, hogy a Kárhozat még Anderson filmjeinél is szűkebb réteget céloz meg közönségéül. Ettől még persze bárki nyugodtan próbálkozhat vele; a történet világos és egyszerű, a látvány pedig csodaszép – végre a karakterek mimikáján is finomítottak, így valamivel kifejezőbbek és realisztikusabbak, mint legutóbb. Nagy izgalmakat és emlékezetes momentumokat viszont a végjátékon kívül nem sikerült belecsempészni, ezért folytatásként ez így egy kicsit kevés. 6/10