"Nagy hévvel, kis ambícióval" folytathattam volna így a címben, mert az már mindent elmond Kurt Sutter kicseszett vagány drámájáról, hogy az újonnan kezdő évadban voltak említésre méltó, kibontandó szálak, meg olyanok, amikkel volt némi gubanc, a legnagyobb horderejű mégis az, hogy hiányzott belőle a megszokott a hangulat. És ha egy SoA rész alatt nincs hangulat, akkor megbaszha... Szóval, ha négy évadon keresztül (majdnem) végig kapsz egy utánozhatatlanul erős, explicit drámát, romlott, romlandó, esendő, de eszméletlenül szerethető karakterekkel, akik mindezek ellenére alkotnak összetartó családot, akkor azt továbbra is elvárod.
Sutter hibázott és most ennek a levét nyeli. A negyedik évad végén egyszerűen nem merte meglépni azt, amit kellett volna. Clay-nek nincs már helye itt. És ez ebben a majdnem egyórás premierben egyértelműen láthatóvá vált. A karaktere azért maradt, hogy gyengén, méltóságát vesztetten még a háttérből kavarja a szálakat, amiért majd elnyeri méltó büntetését. Clay életben hagyásával ráadásul Sutter azt is elérte, hogy tulajdonképpen az évad során bármikor, de nyilván a finálé környékén az életben maradására nincs túl sok esély. És egy ily módon kreált feszültségforrás nem hozza azt a minőségivé gyúrt dramaturgiát, amelyet eddig láthattunk tőle. Egyszerűen nem méltó ahhoz a profizmushoz, amelyet eddig magabiztosan hozott és tartott a Shield egykori írója.
Ennek ellenére a frissen importált karakterekkel még bőven lehet majd mocskos és izgalmas perceket generálni, mind a főellenség szerepkörbe előlépő Harold Perrinaue-ban, mind a segítőkész (és szó szerinti anyabaszó) Jimmy Smits-ben van potenciál. Főleg utóbbiból nézhető ki egy afféle ellenség-barát, barát-ellenség felállás, amely végkifejletét tekintve nem biztos, hogy a klub javára lesz írható majd. Illetve Jax menekülése, bujkálása is folyamatosan használható feszültségforrás, amelyet kombinálnak a tavaly elkezdődött, klubon belül zajló háborúval.
Szó sincs róla, hogy kifejezetten rossz lett volna a kezdés, sőt, még a középszerűt sem használnám rá, de tény, hogy az elvárásokhoz nem ért fel. Sutter mintha kezdene önismétlésbe szaladni, illetve olyan eszközökhöz nyúlni, amelyek már nem bírnak olyan hatással, mint amiket eddig alkalmazott. Nem károgok tovább előre, mert az évadból még bármi kisülhet, de egyelőre szkeptikus vagyok. 7/10
