Ütős csapat / Balls Out: Gary the Tennis Coach (2009)
A Kalandférgek és a Hé haver, hol a kocsim? című frenetikus vígjátékok rendezője kissé megfáradtan tért vissza, arra alapozva, hogy ha Seann William Scott a főszereplő, az már önmagában elviszi a hátán a filmet, de ha még oda is fosik a teniszpálya közepére, az már hajjaj, garantáltan nagy siker. Ezért aztán az alpáriság csak úgy fröcsköl a képernyőről, mialatt Gary, egy random középiskola fokozottan homoszexuális beütésű gondnoka megpróbál bajnokcsapatot faragni a suli lúzer teniszezőiből. És miután Gary a gátlástalan természetét a teniszre is kivetíti, mire eljutnak a bajnokságig, a félig vagy teljesen megemésztett táplálék mindenféle formája a pályára toccsan és Seann William Scott csupasz farpofáival is többet szemeztünk, mint szerettünk volna. Bár Gary extravagáns figuráján, sajátos vonzalmán a régi edzőhöz, még sajátosabb vonzalmán a nőkhöz és értelmetlen monológjain el lehet röhögcsélni, az Ütős csapat nem nagyon nyújt többet a középszernél, így igazán élvezni csak azok fogják, akik a saját fingásukat is minden alkalommal az ánuszuk apró kis tréfáiként élik meg. 5/10
Várandósok – Az a bizonyos kilenc hónap / What to Expect When You’re Expecting (2012)
’Az év legrosszabb vígjátéka’ cím toronymagas esélyese valami propagandafilm lehet a gyermekvállalás ellen; más magyarázatot legalábbis nem találtam arra, miért ábrázolja közel két órán keresztül gusztustalan, idegesítő lényekként a terhes nőket, akik egész nap visítanak, fingorásznak, összepisálják magukat és a markukban tartják a férfiakat. Hiába sorakoznak a plakáton ismert nevek szép számmal, a Várandósok szinte fejest ugrik az idegesítő, unalmas vagy csak szimplán érdektelen karakterek teljesen poénmentes süllyesztőjébe, miközben történet nélkül, különféle szálakon csapong, ahol az összekötő kapocs mindössze annyi, hogy itt mindenki vagy terhes vagy nem. Értitek? Én sem. Szomorú tény továbbá, hogy a film humora akkor a legműködőképesebb, amikor kizárólag férfiakat szerepeltet (pedig még ők is háromszor annyit érzelegnek, mint egy Twilight-film rózsaszín vámpírjai), de persze ők sem mentik meg ezt az igénytelen, inkoherens zagyvaságot. 3/10
Kémes hármas / This Means War (2012)
Chris Pine és Tom Hardy szerelmi civakodása Reese Witherspoonért a romantikus tucatvígjátékok vázára épít, annak minden sablonos alkotóelemével. A dolog pikantériáját pedig az adja, hogy mindkét úriember CIA-ügynök, így aztán egy kevés lövöldözés, száguldozás és egy nagy adag kémkedés is szorul az átható tekintetek és nyálas dumák mellé. A sztori ettől még persze minden mozzanatában kiszámítható marad, a nyitójelenetből például már nagyon jól tudjuk, ki akar majd bosszút állni a fináléban, és a film egyharmadánál nem kétséges már az sem, hogy melyik fiatalember lesz álomnőjük számára a befutó. Meglepő módon azonban egész jól működő koncepciót rántott össze McG, és amellett, hogy a kiszámíthatóság ellenére is képes végig fenntartani a figyelmet, hébe-hóba néhány kifejezetten üdítő poént is megereszt (Tom Hardy magánakciója a paintball-pályán önmagában zseniális). Röviden szólva kellemes-pörgős kis limonádéfilmecske ez. 6/10