Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

Mesék, amiken felnőttünk: Dióhéjban - első adag

2012.09.01. 10:00 Gevin

Kacsamesék - Duck Tales

Hú-ú. Azóta sincs jó kaland-rajzfilmsorozat. A szemtelenül gazdag Dagobert bácsi, akinek dollár volt a jele az oviban, a kölykök (Niki, Tiki, Viki!) és persze a mindig balfa*z (12-es karika) Quack kapitány. Amikor úgy keltél fel az összes szombat-vasárnap reggel, hogy tudtad van mit nézni a tévében. Már a főcímdal akkora hangulatba bódít, hogy alig várod ezúttal Dagobert mekkora zűrbe keveredik majd. Aztán jönnek a fiúk, hoznak pár spéci kütyüt, közben Quack kapitány a lehető legvalószínűtlenebb manőverrel leteszi a gépet és közösen mentik meg a pöttöm-főnököt valamelyik eszeveszett fő gonosz karmai közül, de csak éppen-hogy, azért legyen miért izgulni. A Duck Tales (ejtsd: Dáktélsz) humora egyébként még mindig zseniális: csipkelődő, aranyos és gyermeki, amit a szinkronhangok minőségien dobnak fel. Az összes rész csordultig van töltve kalanddal a lehető legváltozatosabb helyszíneken (Sivatag, Antarktisz, elég csak a főcímben felbukkanó a képeket figyelni), tehát idő sose volt unatkozni abban a huszonakárhány percben. Amellett pedig, hogy mindig képes elszórakoztatni, a készítők ügyeskedve csentek bele némi mondanivalót, afféle titkos adalékot, amit nem úgy szúrsz ki, ahogy manapság megrágják és majdnem le is nyelik helyetted (mármint izé, a gyerekek helyett), hanem szépen és könnyedén olvad bele a környezetbe. Hatalmas klasszikus, felnőtt fejjel is üvöltöm a refrént. Itt az élet hurrikán...Hú-ú.

Balu Kapitány Kalandjai - TaleSpin

Kicsit bajban vagyok, mert imádtam Balut..de az első részt újranézve valahogy mára elszállt az a hangulat, amit kispöcs mitugrászként annyira élveztem. Még játékfigurám is volt a hájas és mindig borzasztóan jó kedélyű papamaciból. De valószínűleg ez csak valami hullámvölgy lehetett, mert ilyenekre kifejezetten emlékszem: Don Kartács reszelően éles hangja akkor volt a legviccesebb, amikor éppen alattomosan megszívatta a kis Kit, vagy pont sebesen zuhant a több füstgomolyagtól alig kivehető gépe a víz felé. Vagy az ördögien alacsony, pösze Spigot ezredesre, a mai napig kristálytisztán fel tudom idézni magam előtt. Szerethető és humorban dúskáló karakterekkel volt tele ez a mese, az eredettörténet szerint pedig ugye Balut a Dzsungel Könyvéből szedték ki és gyúrták spin-offá, ahonnan aztán Sir Kánt és Lajcsit is átemelték. Sosem voltam oda a repülős témáért, de Balu manőverei, nem egyszerű kalandjai, csatározásai a kalózok ellen a Vaskacsával mindig felkent legalább egy félmosolyt a képemre.

Hey Arnold!

A mai napig zseniális humorcsokor. A futballfejű történetei amelyek tele vannak jól kitalált bohókás, idióta és eszetlen figurákkal, akiken garantáltan sírva-röhög az ember: Jenci a totál szerencsétlen lúzer, akivel a lehető leglehetetlenebb balesetek esnek meg, a legjobb barát és egyben profi legenda mesélő Gerald, vagy a kíméletlenül rondára mázolt Helga, aki beleesett Arnoldba, mint vak néni a kútba. A mellékszereplők nem csak azért vannak, hogy legyenek, hanem remekül kiaknázott történeteket párosítanak hozzájuk. Mindebben pedig az a legjobb, hogy az átlagos gyerektörténeteket legendásan adják tovább, és mesélik el egymásnak. Hiszen gyerek-perspektívából minden más: a Hey Arnold ezt használja ki tökéletesen, mert mindent úgy ábrázol, ahogy a gyerekek megélik. A humora és a hangulata épp ezért páratlan: tele van csínnyel, játékkal, grund-baseballal, hecceléssel, amibe néha azért tanulságot is csepegtetnek és a szomorúbb részeket is úgy kötik át, hogy a mosoly még csak véletlenül se tudjon lekopni a néző arcáról. Ugyan megélt egy The Movie-t, de az elég humorszegény, gyenge plottal rendelkező tucatrajzfilm lett, ellenben a sorozat évadait bármikor rojtosra tudom nézni, még így huszonéves fejjel is. Szórakoztató kaland, alsó tagozatos belső kör, amilyen mindenkinek volt egyszer.

5 komment

Címkék: dióhéjban mesék amiken felnőttünk

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr153192542

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.09.01. 10:46:13

a kacsamesék igen az nagyon nagy volt, nekem a balu kapitány már annyira nem jött be, nem volt rossz, de közel sem kacsamesék.

a hé arnold meg nagyon aranyos, de az már nagyobbaknak való sztem.

Dr.Jones · http://mediaviagra.blog.hu 2012.09.01. 10:57:43

A Hé Arnoldot nem szerettem annyira, hogy rendszeresen nézzem, de azért egész jó volt az a pár rész, amit láttam.
A másik kettőnek viszont függője voltam.

Sparrow · http://movietank.blog.hu 2012.09.01. 12:04:58

Na, ezen még én is nőttem, nagyon jó sorozat volt, imádtam.

CrossMaChine 2012.09.02. 17:20:59

A Hey Arnoldból a legjobb rész a lépcsős fiú története az a személyes kedvencem. A srác aki 5 lépcsőfokon nőtt fel és élte eddigi életét mindenképp nagy példaképem :)

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2012.09.02. 17:28:51

@CrossMaChine: az nekem is az egyik kedvenc részem :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása