Önmagában poén, ahogy Charlie a pilot elején püföli a babát (Bobo-t) és közben az orrára olvassa, hogy hiába találnak bárkit is a helyére az nem fogja tudni helyettesíteni. Ugyanis ez jelképesen kissé arra hasonlít, mintha a CBS-t hagyná jól helyben, amiért csúfosan kitették a szűrét, abból a sorozatból, amiben hülyére kereste magát (TAHM). Mert most újra itt van: egy jól (?) sikerült elvonó után, a csíkoktól éveket öregedve, de változatlan komikusi érzékkel, ismét Charlieként (duplán), az előző karakterére kísértetiesen hasonlító, de némileg finomított változat formájában. És, hogy milyen? A tovább után elmondom.

Egy kezdőepizód (!) után némileg kezdetleges, ugyanakkor kellemes és nézhető. Alapfelállás-vázolás, eléggé széles tömegeket érintő, egyelőre abszolút korrekt humor - jócskán visszafogták a karaktert, nyilván nem véletlenül - és egy már filmként eladott plot továbbgondolása (Adam Sandler és Jack Nicholson Ki nevel a végén? -jéről van szó).

Charlie (Sheen szerintem az életében nem kap már más nevű karaktert) egy visszavonult baseball-játékos, aki dühterapeutaként keresi a kenyerét éppen, pontosan azért, mert a saját karrierjének is ez a magán uralkodni képtelenség vetett véget. Persze nyilván ő sem tökéletes még most sem, ezért szintén szakemberhez jár, de ott nem csak őt kezelik, mert bizony nem rest leápolni az őt ápoló csajt.

Egyébként ez az alapszituáció bőven magában hordozza néhány remekül felfűzhető és kiaknázható poén lehetőségét, szóval abszolút az írók fantáziáján, illetve humorérzékén múlik minden. Ellenben a kritikák javarészt jogosak, miszerint Sheen-en kívül értékelhető, megfelelően vicces, komikus színész nem igazán van a rengeteg aláröhögés közepette, ami egy ilyen sitcomnál elég cinkes.

A poénok kiszámíthatóak, lágyak - fényévekre vannak az alkoholista tahó, cinikus nagybácsitól -, ami némileg furcsa abból kifolyólag, hogy az FX-en fut, ahol a legabszurdabb és szókimondóbb sorozatok kapnak általában (sűrűn) helyet. Charlie karakterét mintha némileg kiherélték volna, habár a nőkkel ápolt kapcsolata kimondottan hasonlít az előző sorozatban felvázoltra, ugyanakkor itt saját, kényszerbetegséggel küzdő lánya, illetve ex-felesége van. A terapeuta szálban jócskán rejlik potenciál, illetve elnézve a kezelt pácienseket, szexista és rasszista humorból sem lesz hiány az elkövetkezendőkben. (Amit bizonyára már jó páran megállapítottak, hiszen eddig 8 rész ment le az első szériából).

A humor még túlzottan visszafogott, de Charlie-bá figurája, humora és megjelenése ezúttal sem okoz nagy csalódást - már azoknak, akik minden idiótaságával, bajával, botrányával és tehetségével együtt továbbra is komálják. 6/10