„Everybody get up, it’s time to slam now…”
Gondolom, sokan emlékeznek még erre a dalra, ill. a hozzá kapcsolódó filmre, ami nekem személy szerint életem egyik első moziélményét jelentette akkoriban. A Bolondos Dallamok és Michael Jordan találkozása egy nagyszerű családi film-rajzfilm hibridet eredményezett, ami szerencsére még éppen időben készült el ahhoz, hogy a hagyományos 2D-s rajzfilmfigurák boldogítsák a szereplőket, és ne olyan Garfield-szerű CGI-szörnyekkel pakolják tele, mint ami az utóbbi 10 évben jellemzi a hasonló filmeket. A Looney Tunes szereplői és Jordanék pedig remekül megférnek egymás mellett, szinte tökéletes harmóniát alkotva, így még 15 év elteltével sem lógnak ki a mesefigurák a filmből, vagy az élőszereplők a meséből – nézőpont kérdése.
A történet egy kosármeccs körül forog, amely a rajzfilm-világ sorsát hivatott eldönteni, hiszen a Földre érkező űrlények Tapsi Hapsiék foglyul ejtésével szeretnék látványosabbá tenni űr-vidámparkjukat. A mesehősök azonban furfangosabbak az élieneknél, így kicsikarnak belőlük egy lehetőséget, hogy megvédhessék magukat, méghozzá egy kosármeccs keretein belül. Azzal viszont nem számolnak, hogy az apró termetű ellenségnek különleges hatalma van, és ezt kihasználva magukba szívják a világ legjobb játékosainak erejét. Tapsiéknak tehát igencsak nagy gondjaik adódnak, és az egyetlen, aki segíthet rajtuk, egy visszavonult kosaras, valami Jordan…
„Ő légiessége” egyébként roppant szimpatikus főszereplő, és a rajzfilmsztárok mellett nagyjából egyedül viszi a műsort, ám időnként a segítségére siet Bill Murray is, aki szintén üde színfoltja a filmnek. A legjobb részek egyértelműen a mese-film crossoverek, pl. Jordan első utazása a mesevilágba, a cipő megszerzése a kutyától vagy maga a mindent eldöntő meccs, ami a kosárlabda leglátványosabb elemeit ötvözi a Bolondos Dallamok tipikus poénjaival, így mosolyogni is rengeteget lehet a Space Jam alatt.
Én már csak azért is imádom ezt a filmet, mert a kedvenc sportomat állítja a középpontba, és a mellékszerepekben olyan NBA-legendákat sorakoztat fel, mint például Charles Barkley, Larry Bird, Patrick Ewing, Shawn Bradley, Muggsy Bogues vagy Alonzo Mourning. Akinek azonban ezek a nevek nem mondanak semmit, az se csüggedjen, mert a Space Jam ettől még egy mindenki számára fogyasztható, sokszor nézhető és mindig iszonyú szórakoztató film marad. 8/10