Nagy ember nagy karddal
Miura Kentaro kultikus dark fantasy mangája, a Berserk jó tizenöt éve egyszer már megelevenedett a képernyőn, hogy központi figurája, Guts, a jól megtermett zsoldos a füzetek lapjairól kitörve, a tévében is kedvére apríthassa az útjába állókat. A sorozat akkoriban mindössze huszonöt részt élt meg, s a számos rajongó kívánsága ellenére - kiknek az a huszonöt rész korántsem volt elég Miura démonokkal és harcosokkal teli világából -, Guts borzasztó sokáig nem hallatott magáról. Nemrég azonban igazán jó hírek dobogtatták meg a rajongók szívét, a sok-sok év után feltámasztott Berserk ugyanis először három egész estés mozival eleveníti fel a sorozatban megismert történetet, majd szépen lassan csepegtetni kezdi a folytatásokat.
A trilógia nyitódarabját képező, A király tojása címre keresztelt epizód rögtön a nyitányban egy meglehetősen véres csata kellős közepébe vet minket, ahol rövidesen minden jelenlévőnek szemet szúrnak egy meghökkentően hatalmas kardot lengető fiatal harcos egészen rendkívüli képességei. A titokzatos idegen aztán dolga végeztével felmarkolja a neki járó jutalmat, és máris továbbáll, hogy a Héják bandája nevű hírhedt zsoldoscsapat karjaiba lökje a sors, akik végre célt adnak az önfejű és kissé meggondolatlan Guts életének.
A békaugrásokban ügető történet csak nagyvonalakban követi a sorozat eseményeit, miközben átsiklik a kevésbé fontos karakterek bemutatása és Guts múltjának részletesebb ismertetése felett. Így legfőképpen a főhős mellett a Héják bandájának vezére, a nemes lelkű Griffith, és egy hirtelen haragú, Caska nevű lány álmaira, jellemeire koncentrál, ill. egymással való kapcsolatukra. Meg persze a harcokra. A falakat vérrel befestő, leszakadó végtagokkal tarkított, cseppet sem szemérmesen ábrázolt harcokra. A fékezhetetlenül sodródó tempó ennek következtében csak ritkán vesz vissza, hogy teret adjon néhány súlyosabb gondolatnak, melyek végül belevesznek egy tragikus éjszaka vészterhes magányába.
Az izgalmas, fordulatos képsorokat olykor sötét, komor tónusok halott merevsége, máskor ragyogó színek elevensége hatja át, így a látvány összességében szépnek mondható, és hozza a 2012-ben elvárt színvonalat, bár a kiforratlan CGI itt-ott sajnos elég széles minőségbeli kilengéseket eredményez. A rajzfilmszerű 3D-s grafika rendszerint gyönyörűen beleolvad a részletgazdag, 2D-s környezetbe, és nemcsak egy különös hangulatot képez, hanem még a harcokat is dinamikusabbá, ritmusosabbá teszi. Máshol azonban kiábrándítóan elnagyolttá válik, zavaróan elüt a festett tájaktól, s helyenként még az animáció fogaskerekei is darabos mozgással csikorognak.
Szerencsére a grafikai bakik és a felületes elbeszélésmód sem tudja igazán beárnyékolni a Berserk fényét, ami közel se lett tökéletes, de mindenképpen óriási öröm újra látni ezt a magának való izomkolosszust, ahogy méretes kardját lóbálva, több tucatnyi ellenfelének vérével permetezi be a harcmezők zöldellő gyepét. 7/10