Roger nagy bajban van: egy befolyásos férfi megölésével vádolják, ráadásul az indíték stimmel, a bizonyítékok is azt sugallják, hogy ő az elkövető. Egyetlen reménye Eddie Valiant (Bob Hoskins) az iszákos magánhekus, akit a múlt szorongat, napról-napra él. Eddie végül kénytelen belemenni a játszmába: tisztázni Rogert, megverekedni a múltjával, és fényt deríteni egy sokkal összetettebb gyilkossági és zsarolási mizériára, mint azt hitte volna.
Simán el lehet adni egy piszkos kis kriminek Robert Zemeckis zseniális rendezését, miközben az valójában egy gyerekeknek szóló matiné darab, de azért több is annál. Gyerekeknek célzott krimi. Persze 8-9 évesen arról se volt fogalmam, hogy pontosan milyen műfajok vannak, de így jó 10-12 év távlatából már látni, hogy milyen gyönyörű bűnügyi történet ez, megbolondítva klasszikus mesefigurákkal. A kíméletlenül bolond és ügyetlen Rogerrel, a kinézetével minden férfit piszkosul felizgató feleségével, Jessicával, és még tucatnyi ismerős rajzfilmalakkal. Az alapfelütés önmagában megér némi dicséretet: a firkák és az emberek közös társadalomba verődése nem is lehetne szebb. Korrupció, rasszizmus és üzleti érdekek mellett azért akad itt Gorilla-verőlegény, fekete-fehér pincérlány, de még Tapsi-Hapsi is beköszön néhány pillanat erejéig - a szivarozó pelenkás maffia-csecsemő már csak hab a tortán.
Vicces figurák ezek, de a valódi világ azért számukra sem mindig az a boldog hely. Ahogy az élet által megrugdosott nyomozó számára sem. Eddie Valiant úgy lép a Firkanegyedbe, mintha a legfeketébb ölésre született gerillák gettójába igyekezne beslisszolni. Kísérti a múlt, amelyben egy mára köddé vált firka - nyilván - és egykori testvére játssza a főszerepet. Bob Hoskins pokolian jó, markáns és gátlástalan karaktere úgy cibálja fülénél fogva azt az átkozott nyulat, mint egy utolsó szaros kis szemetet. Persze úgy, hogy az a humor berkein belül maradjon. Ellenpólusa a Christopher Lloyd által életre keltett Doom: fehérre mázolt, fekete ruhás sötét gonosz, akitől a hideg eszi meg az ember gyermek lelkét.
Hál'isten a vizualitással sincs az égvilágon semmi gond: a 2D virágzik, ráadásul még szebb és passzentosabb is, mint a manapság készülő félanimációs torzszülöttek - lásd Garfield. A humor és a krimi atmoszférája összeforr egy játékos mese motívummal, kikacsintások és változatos poénok röpködnek, de közben izgulni sem felejtünk el. Nyilván a varázslat már nem úgy működik, mint kölyökkorban, de még így is bőven élvezhető és nosztalgikus időtálló darab a Roger Nyúl. Zemeckis A vissza a jövőbe után 3 évvel forgatta és legalább akkora klasszikus, mint amaz, csak talán kevesebben ismerik - kommentben kézfeltartással jelezze, aki látta gyerekkorában.
