Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

A Vadnyugat Eastwoodja: Nincs Bocsánat / Unforgiven (1992)

2012.07.05. 07:45 Gevin

Will Munny (Clint Eastwood) egykor rabló és gyilkos volt. Azóta eltelt vagy tíz év. Két gyerekén kívül csak az a töménytelen bűntudat maradt számára, ami mardossa a lelkét. Azt a gonosz, irgalmatlan részeges vadállatot, aki se nőt, se gyermeket nem kímélt a haláltól, már vagy egy évtizede otthagyta valamelyik bűzös viszkisüveg alján. Egyetlen felesége volt az, aki ebből a züllött, mocskos, piás és zord életvitelből ki bírta rángatni, de ő már három éve halott. Will olyan, mint egy ló, akit meglőttek. Azóta is vérzik. Egy nap, amikor a pusztán lévő farmján nyakig disznószarban gázolva próbálja a malacokat terelni, beállít hozzá egy taknyos kölyök. Azt mondja Big Whiskey városában van egy kurva, akinek két fickó szétszabdalta az arcát. És ha ezt a kettőt megölik, ezer dollár üti a markukat. Will arra sem emlékszik már, hogy kell lőni. Elhajtja a fiút, aki azért jött éppen hozzá, mert a bácsikája megemlítette, hogy nála "rosszabb" embert nem talál a gyilkolásra. Vagyis ő a legjobb. Munny tudja, szüksége van arra a pénzre. Felnyergel, felkeresi régi cimboráját és útnak indulnak.

A legjobb westernek azok, amelyek triviális cselekményre épülnek. Tiszta, egyértelmű célt tűznek ki maguk elé, mint egy gyilkosság, bosszú, vagy erkölcsi aspektus megvédése. Ezzel Eastwood nagyon is tisztában van. De aki Sergio Leone klasszikusain kezdi el építeni a karrierjét, attól ez alapkövetelmény. Remekül épít feszültséget, de nem felejti el, hogy ezeket a helyzeteket oldani kell, megfelelő mennyiségű humorral. Ugyanakkor úgy tud mesélni, ahogy rajta kívül csak elenyészően kevesen. Rögtön az expozícióban felhántja a film kérgét: végignézzük, ahogy annak a bizonyos kurvának összevagdossák az arcát, majd azt, ahogy mindez elégtétel nélkül marad. A következmények szinte egyértelműek.

Eastwood karaktervezetése a zseniálissal kacérkodik. Willből ömlik a bűntudat, a deficit, amely rágja szívét és lelkét egyszerre. A régi bajtárs, Ned (Morgan Freeman) és a nagyszájú kölyök pedig folyton ezeket a régi dolgokat, megbánt bűnöket cibálják elő belőle újra meg újra, akarattal vagy akaratuk ellenére. Will pedig csak azzal védekezik, hogy nem emlékszik már. Mindig részeg volt. Rakodik rá az egyre sűrűbb, egyre nehezebb kátrány, amellyel már így is csordultig van a lelke.

Közben a másik végén egy egészen másfajta gonoszt demonstrál. Little Bill (Gene Hackman) az a fajta aljas rohadék, aki annak tetejébe, hogy fennhangon hirdeti a saját igazát, közben még kurva okos is. Bizonyos szempontból egészen más ő, mint a westernek tipikus archetípusai. Tulajdonképpen eleinte nem is érezzük őt gonosznak, amely később Eastwoodnak köszönhetően lassan, de egyre erősebben fordul az inverzére. Hisz voltaképp egy vaskezű seriff, aki védelmezi az embereket. Eastwood folyamatosan árnyalja őt, olyan mocskosan gonosszá, és erkölcsileg visszataszítóan undorítóvá faragja a számunkra, hogy a fináléhoz érve szinte magunkénak érezzük a ravaszt, amelyet meg kell húzni. Ebben persze oroszlánrésze van Gene Hackmannek, aki elképesztő pofával hozza ezt a vérbeli szemétládát.

Miután különböző kitérők, legendák, és némi tűzharc után majdhogynem elérkezünk a fináléhoz, Eastwood még előránt valamit. Will-nek konkrétan a fejére olvastatja egy kurvával az összes eddigi bűnét. Ott és abban a pontban benne van minden Munny karakteréből, aminek el kell sülni, aminek ki kell törni, amit fel kell vállalni, amit ki kell adni. Munny-ban elpattan mindaz, amire eddig olyan kényesen próbált figyelni. Eastwood arca olyan, mint egy lerágott fadarab, majd betonná torzul és megy, mert most ölni kell.

Az öreg Clint előkapar mindent, ami a műfajban aranyat ér: füstölgő tesztoszteront, ösztönös bosszút, egy üveg whiskeyt, és elégtételt, amely közben olyan szavakat morog amiknek puszta hangzásuk többet ér, mint 20 feszült tűzpárbaj. Búcsúzik egy halott műfajtól, amely számára talán a lehető legtöbbet adta, és most belefoglal mindent, ami neki fontos, aminek ott kell dobognia benne. Drámába fojtja a naplementét, amely tőle talán utoljára cseng mindazzal a hévvel, vagánysággal, ösztönnel, amelybe most az egyszer csempész egy kis lírát is. És ő megteheti. 9/10

Szólj hozzá!

Címkék: western dráma filmkritika 9/10 a vadnyugat eastwoodja

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr154500629

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása