Sötét Zsaruk 3. / Men in Black 3 (2012)
Régen rossz az, ha egy jóformán feledésbe merült, mondhatni halott franchise-t egy sebtében összeharácsolt, félkész forgatókönyv alapján próbálnak újraéleszteni, hiszen nagy eséllyel csak lehangolóan fertelmes hullagyalázás lesz az eredménye. A Men in Black szériát ezzel szemben mégsem kényszerülünk idejekorán temetni, ugyanis a harmadik rész nemhogy épkézláb történetet kapott, de egy átlag mai blockbuster sztorijának egyenesen a képébe röhög, majd elveszi a zsebpénzét és megeszi a kajáját. No, nem mintha ehhez különösebben agyafúrt alapötletből táplálkozó, kifürkészhetetlenül kígyózó cselekményszálak egymásnak eresztésére lenne szüksége; csupán a jó öreg időutazós témát eleveníti fel, kiegészítve néhány guszta űrlénnyel, ill. fekete öltönyös félnótással. Két kedvenc ügynökünk, Jé és Ká a múltban igyekszik megmenteni a jövőt a Vadállat Boris nevezetű szökött fegyenc haragjától, miközben saját múltjuk egy-egy darabkája is felszínre kerül. Ez az elcsépeltnek tűnő koncepció meglepően működőképes, viszont ennél nagyobb csodára már hőseink sem képesek, kik a baromi erős nyitány után foggal-körömmel próbálják összetartani a széthullani vágyó filmet, ezért a poénkodásra is viszonylag ritkán marad idejük. Azonban még így is sikerül kihozniuk a végére egy élvezetes, és ha nem is szükségszerű, de nem is felesleges folytatást, ami egyértelműen igazolja, hogy van még fantázia és lehetőség a sorozatban – talán nem is kevés. 6/10
Hófehér és a vadász / Snow White and the Huntsman (2012)
Vannak még ötletek Hollywoodban. Nem valami eredeti, ám annál betegebb ötletek. Nem tudom például, mit reggelizett az, akinek enyhén pihent elméjében megfogant a Hófehérke és a hét törpe című klasszikus mese véres csatákkal és szörnyetegekkel teli dark fantasybe való átültetésének zavarba ejtően bizarr ötlete, de még ennél is nagyobb megdöbbenéssel vegyes elismerést vált ki belőlem annak a ténye, hogy nevetséges fantazmagóriája egy abszolút nézhető, sőt szórakoztató művet szült a vászonra. Persze a készítők egy pillanatig sem áltatnak minket összeszedett történettel és olyan szavakkal, amik a szereplők ajkait elhagyva értelmes, egész mondatokká állnak össze, viszont a film minden tökéletlensége ellenére olyan hangulatos és megkapó atmoszférát áraszt az összes létező pórusából, ami nemcsak a gyerekkori mesekönyvek hol giccses színpompában virágzó, hol pedig vészjóslóan sötét tónusokba hajló lapjait idézi meg, hanem a fantasy-történetek egyes jellegzetes lényeit is. Bár az egyenetlen ritmusú, helyenként kicsit kapkodó, máshol kicsit elfáradó cselekményvezetés egyetlen emlékezetes csatát vagy markáns jelenetet sem képes kitermelni, az üdítően gyönyörű látvány és a belőle áradó hangulat mégis egészen szórakoztatóvá varázsolja a filmet, amit még a tátott szájú Kristen Stewart sem tud erős közepesnél mélyebbre rugdosni. 6/10
Tükröm, tükröm / Mirror Mirror (2012)
Az idei másik (jobban mondva első) Hófehérkés próbálkozás gyökeres ellentétben áll mostohatestvérével, elég csak a kb. három szerény díszletből építkező látványvilágára egy röpke pillantást vetni, ami inkább kívánkozik a Disney-Channel képernyőjére, mint a mozivásznakra. A főszereplő nem túl meglepő módon Hófehérke (Lily Collins), kinek bőre fehér, akár a hó; haja fekete, akár az éj; szemöldöke bozontos, akár a medve valaga. Ő fog szembeszállni rendkívüli kitartással és akaraterővel a gonosz boszorkánnyal és csatlósaival, ami jó hír Kristen Stewartnak, hiszen így nem ő a leghiteltelenebb harcos Hófehérke. Tulajdonképpen két dolog hiányzik ebből a filmből – egy méretes szemöldökcsipeszen kívül -, ez pedig a normális történet és a nyolc év felett is működő poénokkal meghintett, humoros szövegkönyv. Az erőltetett romantikánál ugyanis csak a tenyérbe mászóan vicceskedni próbáló Julia Roberts idegesítőbb, akinek majd’ minden mondatát követően keserves kínok közepette jajdultam fel. A fájdalmas bárgyúság azonban kiterjed az egész filmre, s ha nem is lesz tőle nézhetetlen, azért csak nagyon félve merem reménytelenül romantikus alkatú fiatal lányokon kívül bárki másnak is ajánlani. 4/10
Madagaszkár 3. / Madagascar 3: Europe’s Most Wanted (2012)
A nemrég még Afrikába vágyó, újabban viszont honvágytól gyötrődő hőseink – Alex, az oroszlán, Marty, a zebra, Gloria, a víziló és Melman, a zsiráf - a pingvinek mentőakciójában sem bízva egyedül vágnak neki a New Yorkba vezető nagy kalandnak, s míg egy női terminátorra hajazó trófeahajhász elől menekülnek, előbb tökéletes álcára, később második otthonukra lelnek egy vándorcirkusz falai között. A recept a jól bevált hagyományokat követi, ám a kötelező tanulságokkal kiklopfolt, klisékben pácolt történetet remek 3D-vel kevert, szédületes animáció fűszerezi, igazán fogyaszthatóvá pedig a találó poénjai és az apró, kreatív ötletei teszik. A középsemmilyen második rész után nem mertem volna nagy tételben fogadni rá, hogy a következő bőrlehúzásra összeszedik magukat a Madagaszkár készítői, ám ők önmagukat meghazudtolva frissítették fel a beszáradni látszó franchise-t az első rész színvonalát magabiztosan hozó, de talán még annál is pezsgőbb, állati jó cirkusszá. 7/10