"A kritika másodközlés, először a Sorozatjunkie-n jelent meg."

Van az a mondás, hogy az igazi rossz fiúk öltönyben járnak. Nos, Miamiban, a Miramar Playa hotelben több is szaladgál belőlük talpig eleganciába csomagolva, cigarettával és szivarral a szájukban a lehető legdögösebb hölgytársaságban. A Starz kábeles csatorna hűen önmagához nem okozott csalódást, mert a Magic City-ben minden részre jut legalább fél tucat csodás női mell, de a sorozat mégsem ettől jó igazán - na jó, nem csak ettől. A családias hangulat közé furakszik ugyanis a korrupció, a prostitúció, a begyűrűző szerencsejáték és mindez a csillogó felszín alatt veti el magját. Ike Evans (Jeffrey Dean Morgan) pedig kénytelen engedni, belefolyni illegális ügyletekbe, lepaktálni olyan elcseszett, beteges rohadékokkal, akiket önszántából senki sem választana cimborájának, hogy fenntartsa a szálloda elsőosztályú színvonalát. Szóval az olvadozó cukormáz alatt, a csillámporosan ragyogó fényűzés belsejében valójában egyre szaporodnak a hullák, hatalmas összegek váltanak gazdát, a hotelszobák pedig hol a kéjes-perverz kurvázó politikusoktól, hol pedig a titkos szerelmi viszonyoktól bűzlenek.

Mitch Glazer drámája strukturális szempontból nem hoz sok újat, hangulatában viszont piszkosul erős. A mindössze 8 részes első szezonnak már a felénél érezhető, hogy előbb-utóbb a hatalmas monstrumot innen-onnan beszennyező bűn végül majd az egészet összeomlasztja és az összes karakter megszenved valamiért, amit elkövetett. Ennek ellenére a folyamatosan növekvő feszültség, az egyre parázsló titkos viszonyok, illetve a szállodaigazgató grabancát szorongató államügyészség olyan izgalmas helyzeteket prezentál, hogy az ember nem győz betelni vele.

Ike Evans (Jeffrey Dean Morgan, mint a sármos, mindent kezében tartó szállodakirály ennél jobb már csak papíron lehetne) kompániája igen hamar kivívja az ember szimpátiáját, annak ellenére, hogy ebben a varázslatos világban senki sem fehér vagy fekete, de ami még ennél is szembetűnőbb, hogy senki sem ártatlan. Még a jó ügyért, az igazságért harcoló államügyész is felfuvalkodott tetűvé válik, ha érdekei úgy kívánják. A szálloda hercegnője, a naiv, kegyetlenül vonzó Vera (Olga Kurylenko-t nem csak akkor jó nézni, ha meg sem szólal) eleinte nem is igazán találja a helyét, afféle csillogó gyémánt, akit csak mutogatni lehet, de aztán idővel ilyen emberek közt ő is beérik. Stevie és Danny a két örökösjelölt tűz és víz, előbbi a személyzettel dug, ha épp nem Cuba Libret vedel vagy egy ronda ügyet simít el, utóbbi pedig a jog és a becsületesség aranyszobra. Habár voltaképp majd mindenki bűnös, a csendestárs szerepét betöltő Ben Diamond nem csak egyszerűen az, hanem olyan kiszámíthatatlan gonosz féreg, akivel nem lehet eléggé óvatosnak lenni. Ha elállod a napot még képes és kitépi a füled, hogy a szádba gyömöszölje, de ha nem hagyják telefonálni meglehet, hogy hátborzongató hidegvérrel oldja meg a problémát - gondolj bele mi történhet akkor, ha megdugják a nőjét. Danny Huston alakítása KIBASZOTT félelmetes. Valójában még a kevesebb időt kapó mellékszereplők is gondoskodnak arról, hogy úgy érezd magad, mint akit befogadtak, itallal és cigarettával kínálnak.

A Magic City atmoszférája páratlan, az '50-es évek tűzforró havannai szépségei lejtenek táncot a viszkigőzzel és a füstfelhővel teli alagsori bárban. A helyszínt minden kétséget kizáróan elképesztő díszletekkel rendezték be, hogy aztán a fényképezés gyönyörűen mutasson, sőt, a Starz-nál még arra is figyeltek, hogy a meztelenül felbukkanó lányok még csak véletlenül se rendelkezzenek szilikonnal, hiszen akkor ez még nem volt elérhető (Update: ennek ellenére az éles szemű nézők szerint akad egy-két műidom).

Mitch Glazer saját bevallása szerint merített egykori emlékeiből, személyes tapasztalatokból szőtte meg a történetet, amely meglehetősen hiteles képet fest a sorozatban zajló cselekményről. A párkapcsolati drámák dinamikusak, a párbeszédek szórakoztatóak, az alvilági játszmáknál pedig csak a háttérben kúszó érdekkapcsolatok mocskosabbak. A sorozat valójában erkölcstemető is lehetne, hiszen bámulatos, hogy mennyi zsarolás, átverés, érdekcselekmény és gyilkosság zajlik a szemünk láttára a hatalomért az '50-es évek Miamijában. De természetesen az érzelmek, és az ebből adódó bonyodalmak sem maradnak ki a rengeteg érdekből szövődő kapcsolat árnyékában. Ha a képernyőn feltűnik egy férfi és egy nő, akkor abból az adott jelenetből elmaradhatatlan némi flört, néhány csábos megjegyzés legyen az illető akárki - még a prostikat is dicsérik természetesen, csak másképp. Szóval a Magic City kémiája hibátlanul működik tulajdonképpen az összes figuránál, ami elengedhetetlen egy efféle karakter orientált produkció esetében. Ha pedig összemossuk ezt a kémiát, a bűnnel, a csillogással, és hatalomvágytól dagadó gengszterekkel, akkor kapunk egy olyan sorozatot, amit érdemes nézni. Sőt. Kell. 8/10