„Az emberek szeretnek szörnyeket és szörnyűségeket kitalálni, mert akkor ők maguk kevésbé tűnnek szörnyűnek.”
A hazánkban is népszerű Witcher-játékok alapjául szolgáló világot a lengyel Andrzej Sapkowski álmodta meg, s vetette papírra különféle novellák és regények formájában. A magyarul Vaják névre keresztelt sorozat második, ám a történet időrendiségét tekintve első kötete Az utolsó kívánság című novellafüzér, amely Ríviai Geralt, a vaják (értsd: mutáns szörnyvadász) egy-egy kalandját regéli el. A főhős emlékeiből felépülő, vérben, izgalmakban és váratlan fordulatokban dúskáló fejezeteknek pedig a jelenben párhuzamosan futó, hosszabb-rövidebb közjátékok adnak értelmet, ill. biztosítanak kapcsolódási pontot. Természetesen itt-ott becsúszik néhány kevésbé érdekes rész is, de a kötet egészét nézve ez könnyűszerrel megbocsátható; a már-már költői igénnyel megírt szexjelenettel való nyitány is előrevetíti, hogy nem akármilyen könyvvel lesz dolgunk.
A szerző egész egyszerűen darabjaira cincálja a fantasy műfajának sajátosságait, hogy a saját bizarr szájíze szerint ragassza össze egy élő és lélegző, groteszk teremtménnyé, ami időnként fékezhetetlenül tombol, míg máskor szelíd macska módjára dorombol. Sapkowski világában a zsarnokság, becsvágy, korrupció és rasszizmus fekélyként emészti fel a varázslatok, csodák és mesebeli lények birodalmát. Egy átkozottul mocskos, vértől és vizelettől bűzlő, menthetetlenül romlott világ ez, de valami megfoghatatlanul beteges módon mégis gyönyörű és magával ragadó. Sapkowski világa egy olyan világ, ahol a király egyetlen leánya nem az ország legszebb és legártatlanabb teremtése, hanem egy vérfertőzésből született ocsmány szörnyeteg; ahol a hős szemrebbenés nélkül kaszabol le néhány iszákos bejkeverőt, ha úgy tartja a kedve; és ahol nem mindig az a leggonoszabb, akinek gigászi agyarak merednek elő csúf pofájából.
A helyenként ragyogóan színes, máshol vészjóslóan sötét környezet épp úgy otthont ad a szláv mitológia lényeinek, mint a Piroska és a farkas, a Hamupipőke és sok más, klasszikus mese elemeinek, de nem zárkózik el a fülledt erotikától és a szókimondó stílustól sem. A felszín alatt megbújó, mélyebb gondolatokat pedig cinikus humorral csalogatja elő, s teszi ezáltal nemcsak könnyeddé, de egyúttal piszok szórakoztatóvá.