Lehet azért, mert ki vagyok éhezve erre a műfajra, de a Traffic-kal karöltve valóban az ezredforduló egyik legjobb alkotása. Egy rög realista műről van szó, ami a zsarulét legmélyebb bugyraiba vezet; gyilkosságiak, kábítószeres ügyosztály. Kevés beszédesebb helyzetet tudnánk elképzelni annak szemléltetésére, hogy egy hajszál választja el NY utcáin a rendőrt a bűnözőtől (emlékezzünk csak a Harmadik műszak droghoz nyúló járőreire, de szinte kimeríthetetlen a toposz), mint a kábítószeres közösségbe beépült zsaruk világa. Ad.1. első rétegnek, hogyan maradhatunk tiszták. A filmben ugyanakkor ügyesen belekerül egy másik réteg is. Ad.2. a tisztességesnek induló rendőrt is megnyomorító bürokrácia, ami a legnemesebb szándékot is kifordítja. Az utóbbi száll fejtegetése azért furcsa, mert néhány utaláson kívül nem sok rálátásunk van (szemben mondjuk a Traffic-kal, aminél pont ez volt a hátborzongató). Így a vége fele hirtelen szakad ránk a második réteg, minden mocskával együtt. Noha a film légköre végig nyomasztó, kék tónusával, a rendező reklámkészítő múltjából felhasznált elemekkel (dicséretes a fantáziadússág, amellyel egy-két jelenetet megoldanak, mert lesüt a filmről, hogy nem volt mögötte komolyabb büdzsé). Ami zseniális volt, és nem tudtam betelni vele az a Ray Liotta, Jason Patrick páros. Amikor Liotta megjelenik a hatalmas mordállyal gondoltam magamban ez kész (inkább emlékeztet egy pc játék valamelyik elvetemült szereplőjére, mint egy egy rendőr dráma elgondolkodtató karakterére), itt aztán aprítani fogják a jó népet. Végül azzal kell szembesülnünk, hogy minden egyes lövésnek értelme van a történet szempontjából (és ezért olyan jó film). A másik meg persze a csavaros befejezés, amit nem akarok lelőni, csupán annyit akarok elárulni vele kapcsolatban, hogy bár a film jól ismert panelokkal dolgozik, mégis képes a végén is újat mondani. 10/8