A hit talán nem mindig onnan jön, ahonnan az ember várná. Előfordulhat, hogy tátongó ürgelyukakból párolog az elveszett lélek felé, vagy épp férges almák, rothadó neonácik, totálisan kisiklott életű emberroncsok és minduntalan hívő istenverte alakok kapaszkodnak beléje, pedig nincs is. Vagy van, de nem látják. Anders Thomas Jensen filmjében olyan torzszülött, életképtelen szituációk bontakoznak ki a felszínen a szemünk láttára, hogy a nézőnek hahotázni támad kedve. Pedig a filmben brutálisan agyonvernek egy papot, lelőnek egy macskát, kirabolnak egy benzinkutat...és mégis, hidegvérrel meleg szívvel kacarászok mindezen.

Vannak személyiségtípusok, akik nem eredendően, hanem az élet által beszennyezett lelkük, az őket körülvevő morális fertő miatt gonoszak, utálatosak, és cinikusak. Adam pont ebbe a kasztba, azon belül is az embergyűlölő, morózus neonácik csoportjába tartozik. Így nem éppen kedvére való, hogy Ivan atyánál kell eltöltenie a következő 12 hetet egy istenháta mögötti senkiföldjén, közmunkára ítélve. És a tudat sem vigasztalja, hogy sorsával nincs egyedül. Az elkövetkezendő napokban nem csak, hogy célt kell találnia, amit kitűz maga elé, de olyan megkérdőjelezhető események, isteni machinációk, és komolyan vehetetlen figurák között kell rálelnie saját útjára, amelyet az életben nem gondolt volna..

Érdekes, tanulságos, és szédítően groteszk végignézni azt a folyamatot, ahogyan a pap (valószínűleg nincs olyan dán film, amiben Mads Mikkelsen-nek nem jut szerep) minden felmerülő, kétségekkel bélelt kérdésre olyan, már-már magasztosan naiv válasszal szolgál, amelyet a láncdohányos Adam sem bír tovább elviselni. De nem különb folyamat, mikor mindennek a hamis tézisnek a bizonyítása érdekében a kopasz címszereplő sorozatos jeleket kap az univerzumtól. A bibliai áthallások a "bazmegek", "faszok" illetve egyéb erkölcsi és politikai torzulásoktól feketére színezett atmoszférában is gyönyörű momentumokban (és mesteri kompozíciókban) csillannak meg egy-egy pillanatra. Az ember el se hinné, ha nem látná. A cselekmény ezután kap csak igazán szikrát, és mikor már azt hiszed, hogy ez az egész morbid, bűzös tragikomédia egy olyan amorf végkifejlet felé sodródik, aminek egyszerűen elképzelhetetlen, hogy jó vége legyen, akkor nagyot tévedsz. Mielőtt az összes karakter élete morzsákra hullana, a rendező- és író úr olyan gyönyörű mozdulattal csavarintja koherens egésszé a zilált, instabil lelkiállapotú történetet, hogy a végén még te magad sem fogod elhinni, hogy mit okozott és milyen nyilvánvalóan.

Ennél elcseszettebb, sorstalan, morbid, komikus és groteszk vegyületű mozit úgy megcsinálni, hogy a végkicsengésnél a te lelked is megtisztuljon, attól a hihetetlenül szimpatikusan olvadozó tanulságtól, istenemre mondom ilyet csak a dánok tudnak. 8/10