„- Mindig így van ez.
  - Hogyan?  
  - Amint megkedvelek valakit, máris vége lesz.
  - Én azt vettem észre, hogy ha nem kedvelsz valakit, annak ugyanúgy vége lesz.”

Ahogy arról a cím is árulkodik, a kamera mindkét oldalán főszerepet játszó Clint Eastwood jó szokásával ellentétben most nem egy név nélküli, magányos lovast alakít, aki kívülállóként érkezik a városba, majd rendet tesz, s továbbáll, hanem ezúttal hírhedt banditaként szolgáltat igazságot, ráadásul ez az első westernje, amelyben nyomon követhetjük jellemfejlődésének lépcsőfokait, ahogy egyszerű, békés farmerből rettegett pisztolyhőssé válik.

A polgárháború sújtotta Amerika vészterhes idejében járunk, ahol a kíméletlenül és válogatás nélkül fosztogató csapatok Josey Wales farmját is porig égetik, és családját könyörtelenül lemészárolják. A bosszúszomjas Wales pedig gyásztól és gyűlölettől csordultig telt szívvel, fegyvert ragadva, törvényenkívüliként ered szerettei gyilkosainak nyomába. Holttestekkel kikövezett, hosszú útján többen is elkísérik, köztük egy forrófejű suhanc, egy furcsa indiánlány, egy még furcsább öregember, valamint egy kóborkutya, aki a film egyik legnagyobb humorforrásaként – és saját pechjére - gyakran válik Josey kényszeres bagóköpködésének céltáblájává.

A tipikus bosszúfilmeket idéző felütés egy kőbunkó egyszerűségű leszámolástörténetet ígér, amit Eastwood úgy csavarint meg, hogy a Joseyt kereső csapat vezetője éppen az az ember, aki ellen hősünk bosszút fogadott, így a címszereplő  üldözött és üldöző is lesz egy személyben. Ez pedig egyfajta nyugtalanító hatásként fonódik rá az ízig-vérig vadnyugati hangulatra, különös feszültséget teremtve, ami itt-ott ugyan meginog, s ilyenkor a cselekmény is leül, de néhány jó érzékkel adagolt humoros vagy drámai fogással mindig sikerül helyrebillenteni, és újra mozgásra bírni. A könnyű, laza spagettiwesternek, és a súlyosabb, kőkemény westernfilmek között egyensúlyozó Josey Wales a végére pedig egy vérbeli klasszikussá növi ki magát, ami ha nem is kimondottan az a megkerülhetetlen műremek, mint mondjuk A jó, a rossz és a csúf, azért igen ékes darabját képezi a műfajnak. 8/10