A távolba meredő, homlokát ráncoló, szivart rágcsáló kalapos férfi a kabátja alatt fenyegetően megcsillanó pisztolyával újra lóra pattan, hogy a főszerep mellett ezúttal a rendezési teendőket is magára vállaló Clint Eastwood most egy cseppet sem szokványos westernfilmben forgassa fel a Vadnyugatot.

A Lago nevű jelentéktelen városka vezetői egykor rossz fickókkal húztak ujjat, ezért most a hamarosan szabaduló gazemberek bosszúszomjától rettegve számolják a napokat. Csupán a kilátástalanság utcáin végigvonuló, magányos lovas táplálhatja bennük a remény kicsiny magját, ugyanis miután érkezésekor rögtön három bajkeverőt is eltakarít az útból, a sheriff felbérli a lakók védelmére, nem is sejtve, hogy a lengőajtón át a bárba lépő, kalapját gondosan a szemébe húzó, magának való idegen nem csupán egy italra tért be a városba. Nagyon is konkrét céllal érkezett ő, melynek gyökerei egészen a gyalázatos múlt egy különösen borús éjszakájáig nyúlnak vissza. A teljhatalommal felruházott, titokzatos jövevény pedig a hitvány, gyáva lakók között kénye-kedve szerint járva, az embereket minden értékükből kiforgatva, s az épületeket az utolsó deszkájukig vérvörösre mázolva egy valóságos földi purgatóriummá változtatja Lagót, ahol így vagy úgy, de mindenkinek felelnie kell a bűneiért, ez alól pedig se a banditák, se a lakosok nem képeznek kivételt.

A helyenként humorral foltozott, máshol misztikummal átitatott forgatókönyv lapjai egy különleges történetet őriznek, melynek egyes elmosódott fejezeteire csupán következtetni lehet. Eastwood ugyanis nem mond ki mindent hangosan, sokszor csak sugall bizonyos dolgokat, miközben eddig soha nem látott, komor és kaotikus képet fest a Vadnyugatról, szokatlanul mély tartalommal ellátva, és megkapóan egyedi atmoszférába burkolva nem mindennapi bosszúfilmjét. A Dollár-trilógia Név nélküli férfijára emlékeztető hallgatag, megfontolt és elragadóan titokzatos lovas kíméletlenül pontos pisztolygolyói pedig az igazság nevében süvítenek át a rosszfiúk koponyáján, még ha ezúttal nem is olyan egyszerűen megfogalmazott az igazság, és nem is olyan egyértelmű, hogy kik is a rosszfiúk, mint a klasszikus westernhősök esetében. Az idegen a régmúlt idők titkainak sötét lepelével takarózva tűnik fel, mintha csak egy délibáb lenne, s ugyanolyan sejtelmesen hagyja maga mögött Lago porfészkét, ahogyan érkezett. Csendesen és névtelenül. 8/10