Apollo 18 (2011)
Miután néhány röpke interjúban megismerjük a főszereplőket szolgáltató három űrhajóst, majd pár családi felvétel még ránk is erőlteti, hogy megszeressük őket, a fiúk már indulnak is a Holdra, hogy egy szigorúan titkos küldetés keretein belül kőzetmintákat gyűjtsenek, ám ehelyett valami egészen mással találják szemben magukat. Amikor épp nem a kameráikkal bíbelődnek, zenét hallgatnak vagy porított sonkát zabálnak, akkor ugrabugráló rákokat csapkodnak kis kalapácsukkal, és kétségbeesetten szaladgálnak a Hold jeges krátereinek mélyén. A helyenként zavaróan hangyás, máshol idegesítően kapkodó, időnként meg katasztrofálisan szaggató, egyszer sötét, utána pedig villódzó diszkófényekkel operáló, minősíthetetlen képtől gyakorlatilag élvezhetetlen a film, és ha ehhez még hozzávesszük a viszonylag eseménytelen, olcsó és fantáziátlan ijesztgetésekkel szabdalt, rettentő unalmas történetet, akkor az összhatás bizony már kőkeményen verdesi a nézhetetlen kategóriát. Pedig a film alig 80 perces. 2/10
A halott túlélő / After.Life (2009)
Miután Christina Ricci váratlanul megmurdál egy balesetben, egy szimpatikus temetkezési vállalkozó asztalán találja magát, aki Liam Neeson, és úgy tűnik, képes kommunikálni a holtak szellemeivel. Vagy csak egy mániákus őrült, aki fogva tartja a tévesen halottnak nyilvánított lányt… Erre a dilemmára épít a film, amivel a legnagyobb baj az, hogy nagyon mélynek és misztikusnak akar látszani, miközben a készítők szemmel láthatóan maguk sem tudják eldönteni, hogy hogyan is kellene hozzáfogni? Sűrűn kavargó ellentmondások és logikátlanságok zavarosába sodornak minket, melyben egy idő után már az evezőnk is elakad, így aztán nem nagyon haladunk semerre, hanem amíg életről és halálról szóló filozofálgatások meg feleslegesen hatásvadász horrorbetétek váltogatják egymást, addig eltűnődhetünk azon, hogy vajon tényleg szellemekkel van-e dolgunk, vagy netán egy őrült sorozatgyilkossal? És ez a fokozatosan ránk telepedő, és egyre növekvő bizonytalanság - még ha mindkét szálon több sebből vérzik is - képes fenntartani az érdeklődést, egészen a két gagyi lehetőség közül a kevésbé gáz megoldást választó, de még így is hónaljszagú zárásig. Sajnos a közepes szintet se üti meg a film, de még ennyire sem lenne élvezhető, ha Christina Ricci nem egy tenyérnyi hálóingben flangálna végig, ami még hullára mázoltan is igen jól kiemeli előnyös testrészeit. 4/10
A legsötétebb óra / The Darkest Hour (2011)
Agresszív űrlények támadják meg a Földet, de eltévednek, és New York helyett Moszkvát veszik célba. Még szerencse, hogy épp a helyszínen tartózkodik néhány amerikai turista, akik szépen elbújnak az igen gazdaságos megfontolásból láthatatlanul romboló szörnyek elől, majd más túlélőkkel összeverődve megpróbálnak kijutni a városból. A bárgyú klisék és logikai hibák tömkelegéből összehányt forgatókönyv megvillant ugyan itt-ott néhány törhetetlen villanykörtét izgalmas pillanatot, de a szereplők elhalálozásának sorrendje is másodperces pontossággal kiszámítható, és a ritka ramaty cgi sem sokat javít a helyzeten. A rengeteg golyó ütötte seb ellenére azonban mégse vérzik el teljesen a film, ugyanis a leamortizált Moszkva poszt-apokaliptikus atmoszférája annyira magával ragadó, hogy simán elnézegetjük a kihalt, lepusztult utcákon kolbászoló fiatalokat, még ha izgulni nem is mindig fogunk értük. 4/10