Ha már a legújabb, április 5-étől (azaz tegnaptól) futó rész is a nosztalgiára lesz kihegyezve, íme egy kis múltidézés..

1999 előtt sem volt ismeretlen a baszós-hányós-fingós tinifilm, mint kategória, de kétségtelen, hogy a pite első szelete alapkövévé vált a műfajnak. No nem azért, mert annyira acélos sztorival bírt volna, hanem, mert 13 évvel ezelőtt az akkori generáció hasát fogva bömbölt a röhögéstől a moziban, mert tele volt klasszikusan idéznivaló párbeszédekkel. És cicikkel.

Viszont tizenhárom év távlatából, felnőtt(ebb) fejjel, azért akadnak kínos poénok, de a jól bevált csöcsmutogatás, és az azóta is feledhetetlen Stifler-egysorosok most sem sokat vesztettek a kíméletlen harsányságukból. Tapló és bunkó, mint a dög, de ezért szeressük. Ha megpróbálunk visszaemlékezni, akkor a sztori valami olyasmi volt, hogy a srácok az ezernyi átmaszturbált éjjelen és nappalon túl végre nem csak a kezükkel fognak közösülni, és az érettségi bankettig - vagy max az utána lévő napig - mind a négyen elvesztik a szüzességüket. És lám, akármekkora peches, lúzer, nyominger, szerencsétlen balfaszok, végül is sikerül nekik.

Na most a Lúzer főszerepét nem puszta véletlenségből kiérdemlő Jason Biggs jelenetei már néha eszeveszettül fájdalmasak, de még kellőképp megmosolyogtatóan hatnak. Ugyanakkor hál'istennek nem őt teszik meg kizárólagos főszereplőnek és a többiek is ugyanannyi teret kapnak, mint ez a félkegyelmű. Kivéve Stiflert, aki még meglehetősen kevés nettó időhöz jut, na de a folytatások már bőségesebben bánnak majd vele. A másik 3 srác: Amerika 2-es számú szívtiprója Chris Klein (az első akkortájt Freddie Prinze "fürdöm a nyálban" Jr. volt), akinek a hajszerkezete egy tetemes adag zselé-konfrontáción esett át, a néha idegesítően sznob Kulagép Finch, és persze a hősszerelmes, de igazából csak kefélni akaró Kevin. A lényeg, hogy a humor, a szivatás működik köztük, még ha az esetek többségében ehhez Stiflernek kell berontania a képbe. Ugyanakkor kiábrándító, hogy a nyálas émelygés szinte már több, mint a szexista humor, és a romantikus párbeszédek, olyan csöpögősek, hogy megolvad a tévé széle. A fingós-hányós poénözön, pedig ma már erősen izzadságszagú és lecsengő, habár Hollywood még mindig szívesen viccel vele. Szerencse, hogy a '99-es évjáratú pitének ez még mindig marha jól áll.

Azért többek közt Jim apja, Stifler milf muterja még mindig képes epikus pillanatok elővarázslására. Szórakoztató nosztalgia. 6/10