Egy frappáns "Neked megvolt?" - címmel induló rovatként akartam indítani ezt a bejegyzést, de rájöttem, hogy ennek pont annyi jövője lenne, mint bármilyen másik rovatnak, amit aztán szépen elhanyagolunk, mert nincs benne megfelelő potenciál, illetve nincs iránta érdeklődés. Úgyhogy most, akinek megvan ez a '90-es évekbeli szám, az egy bólintással konstatálhatja, hogy igen, a kevesek közé tartozik.
'97 februárjában jelent meg itthon ez az első szám, amely Todd McFarlane 1992-ben indult eredeti képregényének első két füzetét tartalmazza, amelyet a SEMIC Interprint Nyomda és Kiadói Kft. jelentetett meg Magyarországon - 228 forintos nyitóáron (!), ma előfizető lennék. Ha belegondolok, hogy én akkoriban taknyos 8 éves porbafingó voltam, aki kikönyörögte a megvásárlását, már nem is tűnik oly értelmetlennek édesanyám azon való aggodalma, hogy nem elég, hogy az általa acélosan tiltott kegyetlen, véres, gyilkolással agyontunkolt akció- és horrorfilmeket követeltem látni késő este a tévében, mellé még ilyen ocsmányságokat akarok olvasni. McFarlane Spawn-ja ugyanis egy üvöltő pokoljárás, brutális horrorképregény, amelyben az illusztrációk zsigeri erővel éltetik a bűnt, a fájdalmat, a szenvedést és a vérrel locsolt erőszakot.
Al Simmons meghalt. És a pokolra került. De azt hitte, hogy jutányos üzletet kötött az Ördöggel, mert az visszaeresztette őt az élők közé, a feleségéhez. Csak azzal nem számolt, hogy minden emlékétől megfosztva, a pokol szolgálatában, eltorzult, undorító félholt szörnyetegként kap újabb esélyt az életre. Al Simmons halott. Most már csak Spawn van. Egy múlt nélküli, vérvörös szimbióta köpenybe burkolózó, rejtelmes démoni idegen a legkülönfélébb erőkkel felruházva. Az Ördög leggecibb bérgyilkosa. Egy valamivel azonban még a sátán sem számolt: annyiféle különböző, túlcsorduló, óriási képességgel, hatalommal ruházta fel újdonsült küldöttjét, hogy az kicsúszott a karmai közül, saját feje után menve pedig képtelen őt visszacibálni a holtak közé. Ezért küld utána rémes, visszataszító pokolfattyakat, hogy rúgják szét a seggét, és ráncigálják vissza őt oda, ahová való.
Nem kertelek: McFarlane rajzai megbabonázóak. Kegyetlenek, kínkeservesek, árad belőlük
az elemi gonosz, a halál orrfacsaró bűze, amely markáns, éjfekete atmoszférát generál maga köré, és amely maga a nagybetűs STÍLUS. Képei grandiózusan horrorisztikusak, kitépett szívekkel, vérrel és alvilágian morbid mérgű humorral fecskendezik tele a lapokat. Nyoma sincs semmiféle hősarchetípusnak, nem hangzanak el magasröptű közhelyes igazságok, demagóg monológok, és a jó megnyilvánulása is csak kósza visszhang a sikátorban. Al Simmons a pokolból jött, és nem azért küldték, hogy a degenerált, hullaszagú emberiségen segítsen, és esze ágában sincs ilyet tenni. Az emlékeit kutatja, a valódi külsőjét próbálja visszakapni, és meg akarja keresni a nőt, akit szeret. Mást sem akar.
Az első szám igyekszik felvázolni Spawn személyét, körül írni, tömören elmesélni, hogy valójában mi ő. És hogy ki volt. Tele van homályos, ködös, alig-alig kivehető emlékfoszlányokkal, belső fájdalommal, szenvedéssel, és természetesen egy dagadt, humoros féreggel, aki nem kis felfordulást okoz a városban. És persze néhány gyorsan felskiccelt mellékkarakter is botorkál az utcákon, de valójában az igazi parádé, a belekkel, szemgolyókkal, és gyökerestül kitépett szívizmokkal csak eztán következik.
Itthon a képregény beszerezhetősége sajnos nem épp egyszerű mutatvány. Antikváriumokban lehet előjegyezni rájuk, illetve, ha valaki elég kitartó és szerencséje van, akkor megfelelő fórumokon cserelehetőség, vagy némi készpénz fejében a mázlista gazdáiktól szert tehet a füzetekre magyarul. Nos, aki viszont eredetiben is szívesen elcsócsálná, annak az internet útjai könnyebben kifürkészhetők - értsd: Torrent.
Jómagam sem zárkóznék el a hazai kiadásoktól, hiszen mindössze ennek a legelső füzetnek és egy random '98-as füzetnek a birtokosa vagyok csupán. De az biztos, hogy mindkettő bitang erős cucc.
