Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

Fehér pokol / The Grey (2012)

2012.03.19. 08:00 Gevin

Van az a fajta hős, akit már semmi sem érdekel, üres, tele van deficittel, csak csörtet előre. A halálba igyekszik. Nincsenek gyökerei, amik az itteni világban tartsák, nincs hite, amely kavicsnyi reményt nyújtson a számára. Emlékfoszlányai vannak, amiket görcsösen szorít, szíve összes működő érzelemreceptorával, mert számára csak ez van, ez, amit már nem tud visszafordítani, ami elrendeltetett, amiért már semmit sem képes tenni és ezzel tisztában is van. Őt nevezzük tragikus hősnek. De fenét akar ő hős lenni, el akar tűnni, meg akar szűnni, nyugalmat akar végre. A körülmények nem engedik. John Ottway (Liam Neeson) ennek a hőstípusnak a mintapéldája.

A The Grey egy túlélőfilmbe burkolt, lecsupaszított, nyers férfidráma.

Egy olajfúró társaság tagjai repülőszerencsétlenséget szenvednek a tomboló hóvihar miatt. Az utasok fele meghal, a maradékuk pedig egy olyan kietlen, jeges-zord erdőben találja magát, ahol ha nem a hideg öli meg őket szép sorban, akkor az a farkasfalka, amelynek a territóriumára tévedtek. Igen, rábasztak. Ez az a szituáció, amely Ottwayt, a farkasszakértő, profi vadászt túlélésre készteti. Hiszen azért van itt, hogy a csoport tagjait megvédje a vadaktól, amelyek a felségterületüket védik. Ki kell vezetnie őket a pokolból - ha már a magyar cím Szürkület helyett ezt a verziót kapta.

Tragikus és ironikus egyben, hogy az a túlélő útvonal, amelyet a csoport - vagy inkább Ottway - választ, valójában a halál ösvénye. A vérszomjas dögökkel kikövezett, izolált környezeten keresztül vezető út, az ő kegyetlen, megváltó végzetük. A halál elől menekülnek, hogy végül a karjaiba rohanjanak. Andrzej Stasiuk Fehér holló című regényében valahogy így nézhet ki, amikor férfiak a világtól teljes elszigeteltségben küzdenek a túlélésért, a száraz, viharos hósivatagban. Mindössze annyi differenciával, hogy ott részletesen ismerik egymást, míg itt csak épphogy - és persze nem akarják őket meggyilkolni CGi-farkasok.

Ottway már a prológusban elszámol a lelkével, az életével, hogy nincs miért létezni, csak poroszkál, mint aki elkárhozott. Elvesztette a mindent, az értelmet, a nőt. Stagnál, megváltásra vár, semmi másra. A többiek valójában azért vannak, hogy saját sorsukkal aláhúzzák az ő végzetét. Ez John Ottway megváltás keresése. Ez Liam Neeson filmje - maszkulinabb alakítás az Expendablest leszámítva aligha várható ez évben.

Az irreálisan óriásinak ábrázolt CGi-farkasok lépten-nyomon a halált, a feketeséget, a véget szimbolizálják, és ahogy egyre több skalpot gyűjtenek, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá a beteljesedésük. Időközben Joe Carnahan rendezőnek jut ideje néhány mellékkarakter kibontására is, sőt, gyönyörű ívű fejlődést mutat be rajtuk keresztül, amivel Ottway sorstragédiájának meggyötört tablóján ejt néhány keserű drámai karcot. Keretet adva a tragikus hőstragédiának, az elkárhozott emberroncsnak, a benne lakozó elveszettségnek.

Carnahan a maszkulin érzelmekkel végig következetes, húsba vágó érzékkel terjeszti elő őket egytől-egyig, hogy aztán csodálatos képekkel reflektálhasson rájuk. Vérzik a néző szíve, ahogy a suspense-el töltött túlélőjelenetekben elterjeng egyfajta keserű íz. A halálé. Elvégre ezek az emberek a társadalom szemetei, akik nem illenek bele, akik börtönviseltek, csavargók, szökevények, ahogy Ottway mondja. Épp ezért az ő sorsuk sem esik túl messze az övétől.

Ezért az a borús katarzis a legfájóbb - az utolsó jelenet, a film egyértelmű emocionális csúcspontja -, amiben Ottway végre rálel a megváltásra, amely borzalmasan fájdalmas. Aminek nem így kellene lennie, amibe nem neki kellene ott állnia. Amiben nincs hit, amiben nincs isten. Csak ő maga.

El kell felejteni a lendületes akció-kalandfilmnek álcázott trélert, ami a film kizárólagos akciójeleneteire és a Neeson kontra farkasok felütésre apellál. Komor, nyers, véres kaland-dráma ez, túlélőfilm, megváltáskereséssel, és néhány naturális, feszültségbe mártott akciójelenettel. Amihez végig briliánsan fűzött zongora szól, a halált aláfestendő, amiket megbabonázó flashbackek kísérnek elvétve. Férfidráma ez, igen, mocskos, szomorú, brutális és keserű, mert annak kell lennie. És a stáblista utáni kegyelemdöfés talán nem is olyan szükségszerű. 8/10

5 komment

Címkék: akció dráma filmkritika kaland 8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr684298061

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

johnnymoore 2012.03.19. 08:29:38

Egyetértek a kritika szavaival. Én is a napokban néztem meg és nagyon tetszett. Úgy gondolom, hogy nagyon hiányoznak a mai palettáról az efféle férfi-filmek.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.03.19. 08:35:33

nekem is nagyon tetszett, egyedül kell nézni, és nem moziban feltétlenül, de mindenképpen látni kell.

Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2012.03.19. 08:59:27

Nekem is bejött, majd jövő héten kirakom, de én kicsit szőrősszívűbb voltam. Amúgy tényleg jó film.

Sparrow · http://movietank.blog.hu 2012.03.21. 16:21:24

Óriási mestermű, tátva maradt a szám, a trailer alapján sokkal kevesebbet vártam. Ez fenomenális.

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2012.03.21. 17:54:37

@Sparrow: Mert a tréler teljes egészében félrevezető. De így lehet pozitívat csalódni.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...