Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

Krízispont / Margin Call (2011)

2012.03.15. 10:30 johnnymoore

Ha létezik gazdasági thriller, akkor a Krízispont bizony keményen ebbe a kategóriába tartozik. A film olyan óriási feszültséggel és akkora bátorsággal mondja el a 2008-as pénzügyi válság kirobbanásának történetét, hogy még a témával foglalkozók is csak elégedetten bólogatnak, amikor esetleg szóba kerül a mű valahol. Ráadásul mindezt alátámasztja még az a tény, hogy készítőjének — J.C. Chandornak — szakmai felkészültsége is nagyjából megkérdőjelezhetetlen, hiszen az elsőfilmes rendező mielőtt még mozgóképek készítésével foglalkozott volna, előtte ő is a banki szektorban dolgozott. Ám ha ez még mindig nem lenne elég bizonyíték a hitelességre, akkor megemlíthetjük nyugodtan az apját is, aki szakmáját tekintve meg egyenesen bankár volt, tehát jól láthatóan van azért mire alapozni a Krízispont című film legitimitását. És hát egy ilyen témánál gyakorlatilag a legitimitás a legfontosabb tényező.

A történet, a pénzügyi válság kirobbanása előtti 24 órát dolgozza fel és azokat a testületi döntéseket és személyes indíttatású elhatározásokat mutatja be, amelyek végül aztán oda vezettek, hogy az USA pénzügyi szektora egyszerűen összeomlott. Egészen pontosan úgy kezdődik a sztori, hogy egy bankban vagyunk, ahol aznap létszámleépítést tartanak, aminek következtében aztán kirúgnak egy kockázati elemzőt, aki éppen egy olyan, a céggel kapcsolatos folyamatot elemez, amely arra világít rá, hogy ha a számok továbbra is ebben a formában maradnak, akkor a banknak sokkal több adóssága lesz néhány napon belül, mint amennyit ki tudna fizetni, ergo gyakorlatilag felszámolódik és csődbe megy. Ám mivel ezt az elemzőt éppen kirúgják, már nem dolgozhat tovább ezen az számításon, ezért átadja pendrive-on egy kollégájának az adatokat és megkéri, hogy nézzen utána ő is ennek a dolognak. Nos, a kolléga így is tesz, ám néhány óra múlva, némi számolgatás után már ő is rájön arra, hogy a katasztrófa valóban elkerülhetetlen.

A Krízispont nem kifejezetten barátságos alkotás egy átlagos filmnézőnek, ugyanis olyan közgazdasági kulcsszavak repkednek minden második mondatában, mint például a „default swap” meg a „short selling” és ha valakinek nincsen legalább egy alapfokú pénzügyi képzettsége, akkor egészen egyszerűen nem fogja érteni, hogy miért is olyan feszült a hangulat az egész filmben. A Krízispont tehát egyáltalán nem olyan, mint a Wall Street-ről szóló filmek többsége, amelyek szájbarágósan és lebutítva próbálják meg beadni a tőzsde lényegét az embereknek, hanem éppen ellenkezőleg: kőkeményen magára hagyja a nézőt a szakzsargonnal és nem érdekli, hogy megértik-e majd azt. Ebből a szempontból kicsit olyan a film, mint a közeg, amelyet bemutat. Eszerint, aki nem ismeri a pénzügyi szektor globális nyelvét, az úgysem fontos személy, azzal teljesen mindegy, hogy mi történik… Ilyen szempontból tehát, keményen realista filmről beszélünk.

Viszont abból a szempontból meg barátságos alkotásnak számít, hogy gyakorlatilag majdnem minden karaktert valami ismert színész játszik el és nem is akármilyen minőségben. Érdekes például, hogy a bankon belüli személyi hierarchiát is éppen ennek tudatában építették fel a castingosok, hiszen a történetben szereplő fiatal elemző srácokat még viszonylag ismeretlen arcokkal játszatják el — Zachary Quinto és Penn Badgley —, míg az ő közvetlen főnöküket Paul Bettanyval, ez utóbbiét pedig már magával Kevin Spaceyvel alakíttatják. Ezek után már az ember szinte libabőrössé is válik, amikor nagyjából a film felénél megjelenik az ő főnöke is, akit a zseniális Jeremy Irons kelt életre a maga monumentális személyiségével. Ő olyan szerepet hoz ott akkor, hogy egyszerűen mindenki elhiszi neki, hogy ő már majdnem az Atyaúristen, és hát, tényleg majdnem az!

Ami miatt pedig kifejezetten érdekes és fontos film a Krízispont, az nem más, mint hogy végre leszámol azzal a hamis beszéddel, mely szerint a pénzügyi-gazdasági piacnak van egy úgynevezett önszabályozó és láthatatlan keze, amely a kapitalizmust ugye remekül működteti. Nos, hát ez nem így van. A pénzügyi piacoknak sajnos nagyon is látható kezük van és ezek a kezek elképesztően mocskosak és rengeteg aranygyűrű van rajtuk, plusz még kés is van bennük. A film utolsó nagy párbeszéde a két színészóriás között pedig az egyik legkitűnőbb kapitalizmus-kritika, amit az utóbbi idők filmjei megfogalmaztak, szóval akinek van affinitása az efféle dolgok felé, annak mindenképpen ajánlatos a film.

UI: Azért vonok le két pontot a tízből, mert a film sajnos már nem meri feszegetni azt a kérdést, hogy vajon ki Jeremy Irons főnöke a filmben? Pedig akkor lenne igazán érdekes a történet… 8/10

5 komment

Címkék: thriller dráma filmkritika 8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr544314918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2012.03.15. 13:59:33

Emberek meredten néznek valamit a monitoron, most nagy baj vaj, itt a válság. Kár, hogy nem jött át a feszültség és inkább vicces volt, hogy komoly képpel lesik a képernyőt:)
A szereplők gyengék voltak, Spacey különösen rossz volt szerintem, Demi Moore mintha teljesen máshol lett volna és még sorolhatnám. Talán Qunito volt az egyetlen, aki elfogadható teljesítményt nyújtott.
Úgy vélem eddig az egyetlen jobb alkotás a válság témában a Company Men volt.

johnnymoore 2012.03.15. 14:10:05

@koimbra: A Company Men is jó volt, de ez sokkal lényeglátóbb annál. A CM inkább egy emberi dráma, míg ez egy technikai film szerintem.

Szóval a film remek. Biztos, hogy ugyanazt néztük mi egyáltalán, Koimbra? ;)

Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2012.03.15. 16:14:08

Nekem is tetszett és annak ellenére, hogy gyakran fingom nem volt milyen szakszavakról dumálnak, sütött belőle a feszültség.

lancelotbéka · http://lancelotbeka.blog.hu/ 2012.03.16. 06:16:19

A filmet nem láttam, de már tervbe vettem, hogy megnézem, főleg Kevin Spacey miatt, nagyszerű színésznek tartom. Az írásod pedig csak megerősítette a nézési szándékomat.

Revolutionist 2013.04.28. 22:24:13

Ez gyakorlatilag a Goldmann Sach's egészen precízen árbrázolt története, ha netán valakinek nem tűnt volna fel.... csak szóltam... ;)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...