Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

John Carter (2012)

2012.03.11. 17:00 Dr.Jones

Kereken száz évvel ezelőtt egy Edgar Rice Burroughs nevű rendőr tollat ragadott, hogy páratlan gazdagságú fantáziáját és az amerikai hadseregben szerzett tapasztalatait összegyúrva, a mesélni akarás alkotói attitűdjének csillapíthatatlan éhségével zúdítsa papírra egy John Carter nevű virginiai katona lélegzetelállító kalandjait a Mars bolygó halott tengereinek fenekén. Az eredetileg folytatásos formában, később azonban önálló regényként, A Mars hercegnője címen is megjelent műve bár közel sem volt tökéletes, mégis elemi erővel csapódott be a tudományos fantasztikum világába, olyan mélyre ható gyökeret verve a sci-fi irodalom berkeiben, mely nemcsak írók tömkelegét motiválta, de a filmiparra is ösztönzőleg hatott - és hat is mind a mai napig -, ékes bizonyítéka ennek többek közt a tagadhatatlanul Burroughs ötleteiből táplálkozó Avatar, vagy akár a Star Wars univerzuma.

Végképp ideje volt tehát, hogy ez a jelentős múltra visszatekintő, végtelenül szuggesztív história megelevenedjen a filmszínházak vásznain; a Disney giga-költségvetésű szuperprodukciójaként napvilágot látott mozi pedig egy szemkápráztatóan látványos, szédítően izgalmas, és ha nem is meghatározóan impulzív, de veszettül szórakoztató, igazi régi vágású kaland-sci-fi lett, ami méltó Burroughs klasszikusához.

Igaz, Andrew Stanton író/rendező forgatókönyve nem  ragaszkodik szorosan a regény cselekményének követéséhez, inkább néhány lépéssel lemarad mögötte, hogy időnként kisebb kitérőket tegyen, máskor meg előre szökellve, s egész kanyarokat levágva igyekszik lerövidíteni az utat. Az út azonban még így is egy kusza hálózattá ágazik szét, melyen az idegen nevek, kifejezések, lények és szokások tucatjaival szembesülve könnyen eltévedhet a könyvet nem ismerő, figyelmetlen néző, ugyanolyan értetlen fejet vágva, mint John Carter, amikor komikus esetlenséggel próbálja megtenni első lépését a Mars – helyesebben Barsoom - sárga moha borította sivatagában. Abban a sivatagban, ahová a címszereplő véletlenek sorozatának köszönhetően, akaratlanul kerül, s ahol a csekély gravitációnak, ill. katonai tapasztalatainak hála, rögtön rettegett harcossá válik, és miközben egyik kalandból a másikba csöppen, barátokat és ellenségeket szerez, beleszeret a Mars gyönyörű hercegnőjébe, majd egyszer csak az egész planéta sorsát meghatározó háború kellős közepén találja magát.

Burroughs hatalmas fehér majmokból, harcias, négykarú tharkokból, léghajókon utazó vörös emberekből és rejtélyes erejű, kopasz thernekből szőtt eposza a középszerű térhatás és a legkorszerűbb vizuális effektek szerelemgyermekeként egy lebilincselő kalandokon átívelő, álomszerű látomás formájában manifesztálódik. És még ha Stanton tekintete el is siklott néhány, a regény szempontjából igen fontos tényező felett (ide tartozik például Sola és apja kapcsolatának minden jelentőségétől megfosztott lefaragása), és a klisékben dúskáló csavarokat, ill. a faék egyszerűségű karaktereket sem tudta igazán fényesre csiszolni, azért számos jó, és néhány kevésbé jó ötlettel, valamint kifejezetten kellemes humorral igyekszik velünk feledtetni a csapongó, hőseit egyik csatatérről a másikra hajigáló, lüktető ritmusú történetvezetés minden gyengeségét.

Próbálkozásait bő kétórányi,  helyenként kissé kusza, ingadozó színvonalú, összességében viszont mégis egy elképesztően szórakoztató, elsőrangú moziélmény honorálja. A végén pedig duplán megtekert csattanóval rántja össze a szálakat egy koherens egésszé, s foglalja keretbe a látottakat, hogy az utazás végén új legenda elevenedjen meg a vásznon. Legenda egy emberről, aki egész életében a békéért küzdött; egy emberről, aki egy idegen bolygó idegen lényei között is ember maradt; egy emberről, aki nem más, mint a Mars hőse, a Mars John Cartere. 8/10

komment

Címkék: fantasy filmkritika kaland sci fi 8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr414309833

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2012.03.11. 20:18:42

Majd lehet, hogy elmegyek megnézni, eddig túlzottan nem érdekelt, most már kicsit jobban :P

2012.03.13. 00:19:47

Talán megnézem.

Dr.Jones · http://mediaviagra.blog.hu 2012.03.13. 06:59:40

@johnnymoore: Ha nagyon el lennék eresztve, mennék én is még egyszer :)

2012.03.13. 10:15:35

De végül is miért ne!? A kritikád szerint jó a film, szóval simán leülök elé, azt hiszem. :)

Dr.Jones · http://mediaviagra.blog.hu 2012.03.17. 10:57:33

A tegnapi újranézést követően többek közt arra a megállapításra jutottam, hogy a JC nem jobb az Avatarnál, és a közepe felé kicsit ellaposodik, de ennek ellenére fenntartom a 8-as pontszámot, és az is biztos, hogy BluRayen majd még jó párszor végig fogom izgulni Szekeres János kalandjait :)
Amúgy ez volt eddig az első alkalom, hogy ugyanarra a filmre kétszer is jegyet váltottam :)

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2012.06.02. 16:49:16

Bevallom kissé sajnálom, hogy ekkorát bukott a mozivásznakon, mert bizony minden megvan benne, aminek egy hollywoodi, Disney-vel megbélyegzett blockbusterben meg kell legyen. Kifejezetten pozitívan csalódtam benne, annak ellenére, hogy voltak idegesítő, korrigálható hibái.

Az eleinte kissé zavaros cselekmény pl kapásból nem túl jó indulás a filmnek, de utána talán-talán kitisztul többségében. Ami engem inkább jobban zavart, az az inkonzekvencia, amelybe lépten-nyomon bele-bele bicsaklott a sztori, illetve a 250 millás költségvetés ellenére olyan apró hibák, amelyek a film végére felzabolázzák kissé az embert - no, nem nagyon, de ha egyszer ennyi lóvét elszórnak valamire, akkor abban ne legyenek olyan vágások, mint - erős túlzással - egy Asylum filmben.

Rendben van, hogy gravitációval megmagyarázták a pattogó effektust, de az volt az érzésem néhány földre érkezésnél, hogy Carter fél méterről ugrott a talajra, ezt felvették és bevágták egy 250 méteres ugrásból való landolásnak - shit. Egyébiránt a Tharkok kifejezetten fantasztikusak, látványosak voltak a kiskutyáikkal együtt - ellenben sajnáltam a fehér majmos jelenet irdatlan gyorsan való lezavarását, és ezt a fajta speed üzemmódot, kapkodást még néhány akciójeleneten is érzékeltem.

Úgy általában azért elégedett voltam az akciójelenetekkel, kár, hogy a közepe felé túlzottan leül a film, és kissé ellaposodik - igen Jones, nekem ez első nézésre is feltűnt -, de alapvetően dinamikusan halad a cselekmény. A végén lévő duplacsavarról még nem sikerült eldöntenem, hogy tetszetős vagy egyszerűen csak tűlerőltetett zagyvaság, amit azért tett bele Stanton, hogy legalább egy ponton ne a sablonok köszönjenek vissza a filmből.

Ami viszont mindenképp pozitívum a részemről, hogy nagyon ritkán vagyok úgy - akár a legjobb, leglátványosabb filmeknél is -, hogy kíváncsi lennék egy folytatásra, de Szekeres János újabb kalandjait még simán figyelemmel követném. Éppen ezért sajnálom, hogy pont ezt a monstrumot őrli a fel a pénz, és nyeli el a süllyesztő egy olyan filmiparban, ahol GI Joe 2-k és Transformers 3-ak készülnek.

Összességében 7/10.

K.Leslee 2013.12.14. 20:37:39

Ez egy korrekt hollywoodi kalandfilm. Se tobb se kevesebb. Altalaban ki nem allhatom az ilyeneket, de ez a film pont nem erdemelte meg h ekkorat bukjon. Ahhoz tul kedves volt.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása