Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

Az erő krónikája / Chronicle (2012)

2012.03.10. 21:41 Gevin

A film legjobb gondolata, félretéve mindenféle found footage-t, kézi kamerát, és áldokus stílust, az, hogy a természetfeletti erőt ezúttal olyan valakinek a kezébe adja, aki minden tekintetben úgy tűnik, hogy jogosult rá. Illetve esetünkben ugye három srácról beszélünk, de középpontban mégiscsak a Magneto-effektussal küzdő Andrew áll. Kívülálló ugyan, és megvannak a saját nézetei, elképzelései, de alapvetően tiszta-lelkű, becsületes és nem hajtja mélyen belül az elemi gonosz. Legalábbis kezdetben. Aztán, ahogy a sodródó események áldozatává válik, úgy duzzad benne az egyre féktelenebbé váló harag és a düh.

Persze sok újdonsággal nem szolgál egy tulajdonképpen "hétköznapi" szuperhősfilm, pusztán megannyi képregény lapjairól kölcsönveszi a különleges erőt, hogy azt totál átlag-amerikai srácoknak adja, és még csak azt a giccses, elhasznált sablont sem erőlteti magára, hogy különböző képességekkel ruházza fel őket. Mindhárman ugyanazt tudják, és mindhárman fejlesztik - ki-ki a saját szintjének megfelelően. Ebbe a természetességbe igyekszik bedolgozni a kézi kamerás - az utóbbi években aljasan agyonhasznált - módszer, amely bizonyos pontokon képes új, kreatív ötletfoszlányokkal foltozni a cselekményt. Ugyanis a klasszikus értelemben vett talált-kamerát szerencsésen elhagyja, vagyis pontosabban továbbfejleszti: iphone-ok, kamerás telefonok, biztonsági felvételek és egyéb kamerák optikáin keresztül varrja egymásba a cselekményt, hogy összefüggő egészként működhessen végül. És ha nem vagyunk olyan kukacoskodóak, hogy folyton azt kérdezgessük "nade most akkor ki áll a kamera mögött, vagy épp ki találja meg, vágja össze, és teszi nézhetővé", mert alapvetően a nézőpont beállítottsága ezen film esetében ezt nem is teszi igazán indokolttá, akkor egy működő gépezetet kapunk.

A néhány kellemes, határozottan élménydús - a repülést talán még egyszer sem tálalták ilyen természetesen - újítás azonban a végéhez közeledvén érezhetően elfárad, és a finálé erőteljes, hatásos gyomrosa nem ennek a stílusnak köszönhető. Sőt, itt válik először igazán feltűnővé, hogy mennyivel egyszerűbb, még ennél is expresszívebb pusztítást kaphattunk volna a szemünk közé, ha egyszerűen normális formában készítik el Josh Trankék az egészet. Viszont ez még mindig nem megy jelentős mértékben a film rovására.

Ami alól viszont már semmilyen kamerával nem tudnak kibújni Trankék, az itt-ott gyengére írt érzelmek kinyilatkoztatása, illetve a mennyiségük, amely afféle kötelezően befecskendezett lelki motiváció gyanánt szolgál, ami nyilvánvalóan kelléke az egész forgatókönyvnek, de ebben a nagy realizmusban mégis inkább ellenkező hatással bír néhány ponton - a néhol borzasztóan túljátszott szinkronnak, azért ebben pofátlanul meghatározó szerepe van. A befejező jelenet még azért így is megtartja a maga fájdalmas varázsát.

Nem siklok el a dinamikus akciójelenetek mellett sem, amelyekben a felfedezésvágy csak úgy buzog, és ha 12 éves lennék, asszem a megtekintés után kurvára azonnal repülni akarnék. A fináléban elszabaduló pusztítás pedig tényleg olyan adrenalinfokozó, ahogy eddig állították, és majdnem annyira rémületes végignézni, mint átélni. A pusztítás hatalmas erő - ezt a saját szemünkkel láthatjuk. Nem kiváló, de erős elsőfilmes bemutatkozás John Trank részéről, potom 12 millióból. Egy fejbiccentést megér. 7,5/10

komment

Címkék: akció filmkritika sci fi 7/10 8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr514308344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2012.05.22. 22:32:09

Most néztem meg a filmet és egészen a végéig nem tetszett. Unalmas volt, ráadásul a féldokumentarista kamerakezelés funkcióját sem nagyon tudtam mire vélni. Ennek ellenére a végén már rendesen fogyott a popcorn és elkezdtem megszeretni a sztorit. :)

Egyébként jó kis tanmese a mű arról, hogy a hatalom bizony felelősséggel is jár. Plusz külön tetszett még, hogy a srác az elején felemlegeti Schopenhauert, valamint, hogy a végén Tibetben köt ki az utolsó túlélő. (Bár, nem ő az, akinek szüksége lett volna önmérsékletre...)

Szóval, egyszer elment a film.

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2012.05.22. 23:01:00

@johnnymoore: a féldokumentarista stílus funkciótlan. De ha már ott van, bizonyos fokig jól használták ki, de abszolút nem lett volna rá szüksége a filmnek.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása