Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

Unthinkable (2010)

2012.03.08. 11:35 Gevin

Bizonyos időközönként, aktuál-politikai okoktól illetve megbotránkoztató szellemiségtől vezérelten Amerika előáll a terrorizmus fenyegető, ám annál jobban rétegelt témájának steril vagy épp nem steril szikével történő boncolgatásához. Az Unthinkable azon kiváló példája ennek a halmaznak, amely moralitásában és tobzódó erőszak ábrázolásában nem csak, hogy túlmegy különböző határokon, de miután porig zúzta, még szembe is hugyozza azokat. Nem véletlen, hogy a közönség körében sem örvendett egyértelmű imádatnak vagy utálatnak, hanem ahogy lenni szokott, szépen megosztotta azt. Vérmocskos pengéjével felhántja a téma felületét, hogy amorális fertőjében elmerülve végül mi döntsük el, hogy erkölcsileg kinek az oldalára is állunk.

Egyértelműen látszik, hogy melyik kérdéskörre fókuszálódtak a készítők energiái, mert a kissé felületesen belengetett expozíció korántsem tökéletes, de a felütés horderejének nagysága már önmagában képes lecsapni a figyelmünkre. Mr. Younger (Michael Sheen) terrorista. Saját hazájában, annak "megóvásáért" illetve idővel kinyilatkoztatott feltételeinek teljesítődése érdekében három atombombát helyez el Amerika három különböző nagyvárosában. Eztán kiáll egy bevásárlóközpont közepére és hagyja, hogy elkapják. Mindenre felkészült. A választékos kínvallatási módszerekre, a naiv, racionális meggyőzőképességre, az FBI-ra és a különböző katonai szervekre. De talán nem gondolta, hogy a háborús kiképzést kapó, érzéketlen szadista Mr. H (Samuel L. Jackson), még az ő sziklaszilárd elhatározásai és fegyelmezett kitartósága ellenére is gátat szabhat majd számára. De erre nem is lehet felkészülni - ezt maga Mr. H is megerősíti.

Mivel a film realista kivitelezését ilyen-olyan oldalról ráncigálva ki lehetne kezdeni, én kissé átértelmezve közlöm a lényeget: nem az a fontos, hogy mennyire autentikus és kikezdhetetlenül helytálló maga a cselekmény, hanem, hogy a néző képes-e feltételezni mindazt, amit lát. Hogy te, otthon a karosszékedben sört szürcsölgetve képes vagy-e elhinni, hogy mindez valóban lehetséges. Mert, ha csak egy pillanatig is eltöprengsz azokon az időközben felvetődő kérdéseken, amiken a film kőkeményen végigtapossa magát, akkor MÁR elérte a célját.

Ilyen fajta merészséggel és bátorsággal az amerikai film nem sűrűn lejt haláltáncot a moralitás szakadékának peremén. Egyenként tépkedi le körmeidet a kezeidről - pont úgy, mint Mr. H, - testileg-szellemileg rád nehezül, az egyre erősödő izgatottság és feszültség ereje pedig megteremti a bivalyerős atmoszférát, mely egyre hatalmasabbra növekszik. Az erkölcsileg undorítónak, de szükségszerűnek vélt kínzások ide-oda rángatják a nézőt, de végül egyik oldal mellett sem teszik le voksukat. Az álláspont megválasztása csakis rajtunk múlik: amit a karakterek ütköztetésének, attitűdjük egymásnak feszülésének végkifejletéből kell majd megalkotnunk.

Az erőszak ábrázolása akár kissé öncélúnak és polgárpukkasztónak is betudható, de valójában szükséges a cél elérésének érdekében. Nem csak a terroristával, de velünk nézőkkel is el kell hitetnie H-nak, hogy bármire képes. Azzal, hogy levágja Younger ujját egy baltával - és még tucatnyi szenvedésnek teszi ki -, egyaránt azzal, hogy az egész tortúrát jéghidegen, cinikus, beképzelt monológokkal, de racionális látásmóddal, a képünkbe fröcskölve hajtja végre. Nem számít neki, hogy mit tesz. Bármilyen közhelyesen hangzik: a cél szentesíti az eszközt. Őt arra bérelték fel, hogy kiszedje a fogolyból a bombák elrejtésének helyét, hogy ezáltal megmentsen több millió embert. A tízmilliós kérdés, hogy vajon van-e olyan pont, ahol megtorpanhat?

Samuel L. Jackson szerepeit számlálva azon gondolkodtam, hogy utoljára mikor baszott oda ekkorát, mint ebben a filmben. Nem tudnám megmondani. Elképesztő karizmatikussággal alkotja meg a moralitást levedlő kínvallatót, aki mindvégig konzekvensen gondolkodik, és úgy is tesz mindent. A másik oldalon magabiztosan helytálló Michael Sheenről is csak jókat lehet mondani, ahogy a mellékszerepekben feltűnő színészekről egyaránt. Még Carrie-Anne Moss kissé súlytalan, de végtére korrekt alakítása sem vész kárba.

Az biztos, hogy a film után a gondolatok, amelyeket szül, nem fognak nyugton hagyni - legyenek azok bosszantóak, zavaróak, kellemetlenek, pozitívak vagy negatívak, de mindenképp erőteljesek. 8/10

1 komment

Címkék: thriller filmkritika 8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr684293389

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2012.03.09. 12:18:15

Jó film volt, Jackson néha átment Bauer ügynökbe:)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...