Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

Alan Wake (2012)

2012.03.06. 09:30 johnnymoore

Mehr licht!” — vagyis „Több fényt!”. Ezt volt Johann Wolfgang von Goethe utolsó mondata a körülötte állóknak, amikor halálos ágyán távozni készült odaátra, és Isten csak a megmondhatója annak, hogy vajon mire gondolt ilyenkor. Az Alan Wake című thrillerszerű, horrorisztikus kalandjáték végigjátszása után pedig az ember csak reménykedni mer abban, hogy Goethének nem azért volt szüksége több fényre ott a szobában, mert éppen a sötétség démonait látta maga körül ólálkodni, hanem valami sokkal békésebb okból. Mondjuk azért, mert nem akart sötétben meghalni vagy valami efféle dolog miatt*. Viszont Alan Wake már sajnos nem annyira szerencsés fickó, mint amennyire a nagy német író volt egykoron. Nála ugyanis a fény nem a halálhoz kellett — mint Goethe-nek —, hanem éppen ellenkezőleg: a túléléshez.

Történet

Alan Wake egy híres bestseller író, aki rémisztő történeteivel vívta ki magának rajongói elszánt szeretetét, akárcsak Stephen King. Ám szerencsétlen írónknak sajnos eljött az életében az a dolog, ami minden írónál bekövetkezik egyszer, mégpedig az, hogy alkotói válságba esik és képtelen új történeteket írni. Ezt aztán úgy próbálja meg orvosolni, hogy feleségével együtt elköltözik a nyüzsgő nagyvárosból le vidékre, egy kisebb városba, hátha majd a levegőváltozással rendbe jön valamennyire az írói vénája. (…) Sajnos, nem így történik. Helyette az lesz, hogy egyre különösebb dolgok kezdenek el történni körülöttük, ami egészen odáig vezet, hogy egyik éjjel még a felesége is eltűnik. Alannek pedig innentől kezdődően már a napnál is világosabb lesz, hogy a saját, meg nem írt következő rémtörténete elevenedik meg a valóságban, amely sajnos félelmetesebb, mint valaha. Nos, hát, nagyjából erről szól a történet bevezető része, de ugorjunk tovább!

Az Alan Wake nevű játék műfaját tekintve egy horrorisztikus kaland-akciójáték, amely TPS-nézettel operál, és sokkal inkább épít az akciózásra, mint a túlélő-horror elemeire. Rengeteg fórumon olvastam róla, hogy micsoda félelmetes játék ez, de ennek szerintem a fele sem igaz. Természetesen nem állítom, hogy egy csipkerózsika történetről van szó, ám ugyanakkor azért az is igaz, hogy egy istenesebb horror-játék ingerszintjét még csak meg sem közelíti, akármennyire is állítják többen az ellenkezőjét. Az Alan Wake egy pörgős, furcsa játékmenettel és különös hangulattal rendelkező akciókaland, amely néhol fel van vértezve némi ijesztgetéssel és miszticizmussal, de ennél több félelmet nem igazán nyújt. Ez persze nem hátránya a játéknak, csak hát úgy diszkréten megemlítem, hogy én egyáltalán nem féltem rajta egyszer sem. Szóval, ebből a szempontból nem számít kiemelkedőnek a játék.

Ezzel szemben viszont akad egy csomó olyan dolog, ami miatt különlegesnek számít, és amit a játékosok érdekesnek találhatnak akkor, amikor megismerkednek a programmal. Az egyik ilyen dolog például a történetvezetési technika, amely egyfajta epizodikus rendszerre van felhúzva. Ezt úgy kell elképzelni nagyjából, mintha egy TV-sorozatot néznénk. Minden fejezet után van egy cliffhanger, ami érdekessé teszi a következő részt és egyben fel is vezeti azt, valamint minden rész elején van egy amolyan összefoglaló videó, amely elmondja az addig történteket. (Preveously on Alan Wake!) Ez nagyon érdekessé és jó hangulatúvá teszi az egész történetet szóval, szerintem jó ötlet volt így kivitelezni a dolgot.

Játékmenet

A másik érdekes dolog pedig az egyedi harcrendszer és a TPS-nézet váltakozása. Ez utóbbi abban nyilvánul meg, hogy egyszer a főhőstől jobbra helyezkedik el a kamera, egyszer pedig a bal válla mögött. Nehezen szokható ez így elsőre, de egy fél óra után már fel sem tűnik, és teljesen természetessé válik a használata. A harcrendszer szintén egyedi. A játékosnak nem is nagyon kell céloznia benne, hiszen a fegyver mindig oda lő, ahová világít a zseblámpával, az pedig állandóan oda ugrik valamelyik ellenségre, szóval tényleg nem nehéz benne ölni. Az igazi kihívást inkább a gyorsaság és a taktika jelenti ezekben a harcokban.

És bár azt írtam, hogy könnyű célozni és ölni, ennek ellenére ezek a harcok még így is eléggé kemények lettek. Az ellenfeleket (Takens) ugyanis nem tudjuk elpusztítani sima fegyverrel egészen addig, amíg erős fénnyel nem égettük le róluk a sötét burkot, ami védi őket. Erre kitűnő eszköz a kezünkben lévő zseblámpa (ami alapfelszerelés, nélküle nem is lehet menni sehová sem!), de számtalan más fényforrás is megteszi, ami a pályán el van helyezve. Lehet például robbanóhordó, villanyoszlop, fénygránát és ilyesmik. A lényeg, hogy mindig legyen nálunk olyan dolog, ami fényt csinál, mert különben esélyünk sincsen a sötétség elleni harcokban.

A pályák eléggé változatosak, mondhatni tökéletesek, de sajnos egyáltalán nem büszkélkedhetnek a szabadság jelzőjével. A játékban végig egy jól meghatározott útvonalon kell barangolni, amiről letérni gyakorlatilag lehetetlen. Nincsenek alternatív megoldások a végigjátszásra. Mellékutakról csak abban az esetben lehet beszélni, amikor valami rejtett fegyveres láda van valahová eldugva, de miután megtaláltuk azt, irány vissza az eredeti útvonalra. Ez a rendszer persze magyarázható azzal, hogy így sokkal feszültebb lett a játék, ami igaz is, de szerintem egy kicsivel több bejárható terület nem ártott volna annak az izgalomnak.

Grafika és zene

A képi világ egyszerűen gyönyörű. Minden csodálatosan ki van dolgozva az első fűszáltól a legutolsó falevélig. Amikor a főhőssel az erdőben kell mászkálni, az valami szédületesen realisztikus, különösen úgy, hogy mindössze egy zseblámpa a fényforrás. Egyetlen dolog nem tetszett az ábrázolásban, ez pedig az volt, amikor néha annyira elhomályosodott minden, hogy konkrétan nem láttam, mi történik a képernyőn. Ilyenkor sűrűn anyáztam, mert általában ennek csúnya elhalálozás szokott lenni a vége. Ezt leszámítva a játék tényleg nagyon gyönyörű és részleteiben igencsak gazdag.

Továbbá a zene is kitűnő lett. A történet játszása közbeni zajok és zörejek is mind elég realisztikusak és minőségiek, de az igazán jó dalok az epizódok végére lettek időzítve. Nem egy híresebb előadótól hallhatunk kitűnő nótákat, amelyek mind-mind tökéletesen beleillenek a Stephen King-féle kisvárosi hangulatba. Akad itt például Nick Cave and The Bad Seeds, de van David Bowie és Roy Orbinson is. Ezeket a zenéket egyébként mind meg lehet hallgatni a menüben is, csak előtte fel kell őket oldani a játékban. (Ez azt jelenti, hogy meg kell találni őket!)

Összefoglalás

Mindent számításba véve tehát egy remek játékról van szó az Alan Wake esetében, amely ügyesen ötvözi a kalandos történetvezetést a misztikus sztorival, ráadásul ezt az egészet egy csodálatos grafikával valósítja meg. A hangulat szinte csillagos ötösre sikerült és nem igazán lehet panasz az akciórészekre sem, ugyanis abból akad elég bőven. Ami miatt viszont mégsem tudok rá 10-est adni, az a történet zavarossága. Bevallom őszintén, sokszor elveszítettem a fonalat a cselekményben és teljességében még most sem igazán értem, pedig magyarul játszottam végig. Valószínűleg ezt a készítők is érezhették, ugyanis az alapjáték után rögtön kiadtak még két kiegészítő DLC-t, amik kvázi megpróbálják helyükre tenni a dolgokat. Nos, jelentem: nem tették helyre. Viszont ez nem is nagyon lényeges, ettől a játék még remek. Ami viszont lényeges, hogy mindig legyen nálad zseblámpa… (+ Keep the lights on!) 9/10

*nyilván nem ezért! :)

7 komment

Címkék: játékteszt kalandjáték akciójáték

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr284288251

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr.Jones · http://mediaviagra.blog.hu 2012.03.06. 09:35:52

Tudtam én, hogy ez neked tetszeni fog :)
Amúgy eddig te vagy az első, akitől azt hallom, hogy nem igazán fosatós. Majd bevizsgálom valamikor én is ;)

johnnymoore 2012.03.06. 10:24:02

@Dr.Jones: Hát, nem igazán fosatós. Az én Dead Space-Amnesia:Dark Descent-Call of Cthulhu és hasonló horrorjátékokon edzett elmém meg sem érezte az Alan Wake-et. :)

Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2012.03.06. 12:04:27

Én az ötödik chapter elején járok. Röviden kurva jó! A történet, a nyomasztó hangulat, a Twin Peaks-es táj, hihetetlen jól össze van rakva. Az kevésbé tetszik, hogy nagyon akcióközpontú és szinte semmi fejtörő nincs benne, de ezt leszámítva fantasztikus élmény.
Azt meg nem jelenteném ki, hogy nem parás. Jó egy Amnesia mögött elbújhat, de volt pár rész, ahol kb kiugrott a szívem a helyéről (YOU). Szóval van itt para, csak az akció elnyomja. Ez volt a bajom anno a Dead Space ijesztegetéseivel is. És ezért imádom a Silent Hilleket :)
Amint végigtoltam én is írok róla, de egyenlőre nagyon ott van.

johnnymoore 2012.03.06. 12:42:10

Szerintem pörgesd ki a DLC-ket is, mert úgy teljes a játék. :)

Ja, a fejtörőket én is hiányoltam belőle. Jó lett volna, ha kicsit leülteti a sztorit a nagy rohanás közepette.

Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2012.03.06. 16:22:29

És azokból mennyi van és honnan merre? :D

johnnymoore 2012.03.06. 18:23:26

@Swarm: Kettő van belőle és nem olyan hosszúak. Egy-egy órás mindegyik. Bármelyik torrent-oldalon elérhetőek. :) Persze, javaslom, hogy inkább vedd meg Steam-en...blabla...bla :)

Az egyiknek az a címe, hogy: "A jel", a másiknak meg, hogy: "Az író".

Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2012.03.06. 19:10:48

Jaaa. Megvan mindkettő a játékhoz, amit leszedtem, csak nem tudtam, hogy azok a DLC-k.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...