Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

L.A. Noire (2011)

2012.02.25. 12:00 johnnymoore

Mivel is lehetne legkönnyebben jellemezni ezt a játékot, mint magával a címével, amely teljes mértékben magában foglalja a lényeget és mindemellett reflektál az egésznek az esszenciájára is. A helyszín ugyebár Los Angeles, amitől L.A., a korszak pedig a negyvenes évek vége, amitől meg Noire. A ’Los Angeles-t’ nem igazán kell túlmagyarázni —úgy gondolom, hogy az adja magát—, a noir-stílus pedig azt jelenti, hogy füstölgő cigaretták kíséretében oldanak meg bűntényeket különösen jóképű, ballonkabátos/öltönyös és kalapos detektívek. Nos, .rar formátumban valami ilyesmiről van szó, ám mivel ez játéktesztnek kurvára kevés lenne, ezért a tovább mögött ugyanezt kitömörített formában is elolvashatjátok.

No, de miről is kell itt beszélni akkor? Hát arról, hogy a Rockstar Games nem vacakolt, hanem gondolt egy jó nagyot és elkészítette az eddigi legkiválóbb nyomozós-detektíves játékot, ami kicsit olyan, mint a Grand Theft Auto és kicsit olyan, mint a… hoppá! Azt hiszem, nincsen mihez hasonlítani a játékot... És ez tényleg nem vicc! Ilyen mesteri érzékkel összerakott nyomozós programot még egyik játékfejlesztő sem pakolt le az asztalra, mint a Rockstar — legalábbis én nem igazán emlékszem említésre méltó darabra az elmúlt évtizedből. Viszont, ha valaki igen, akkor feltétlenül jelezze nekem! Most viszont ugorjunk a sztorira!

Sztori

A játék története valahol ott veszi fel a fonalat, hogy egy fiatal utcai járőrt kell irányítanunk, akivel pitiáner kis ügyeket kell megoldanunk egészen addig, amíg bent a kapitányságon fel nem ismerik, hogy mi tulajdonképpen nem is vagyunk kispályások a nyomozásban, így hát szépen lassan előléptetnek minket. Ekkor leszünk a közlekedésieknél, amely után szorgalmas melóval ugyan és bűntények felderítésével egyre feljebb és feljebb küzdhetjük magunkat a belső ranglétrán. A közlekedésiek után a gyilkossági csoport következik, majd a kábítószer osztály és végül a gyújtogatási csoport. (Azt, hogy miért ebben a szokatlan sorrendben jönnek a különféle osztályok azt a történet el fogja árulni, szóval most inkább nem lövöm le a poént.) És miután minden imént említett rendőrségi osztályon túl vagyunk, a játék legvégén fény fog derülni majd az addig csak átvezető videókon látható, egész történeten átívelő háttérsztorira is, amely legalább annyira érdekfeszítő, mint maga a nyomozgatós részek.

A játékmenet

Amikor először hallottam erről a játékról, akkor eléggé kritikusan kezdtem el gondolkodni rajta, hiszen egy detektíves játékhoz hihetetlenül részletes és átfogó világot kell felépíteni, amelyben rengeteg beszélgetés és helyszín van, meg hozzá tárgyak, bizonyítékok és minden egyéb, amely elengedhetetlen a témához és egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ezt normális kereteken belül meg lehet csinálni. Aztán persze kiderült, hogy óriásit tévedtem, ugyanis az L.A. Noire-ban ezek mind-mind megtalálhatók és nem is akármilyen formában. Minden ügy a legapróbb részletekig ki van dolgozva és nagyon oda kell figyelni arra, hogy a gyanúsítottakkal és a tanúkkal a megfelelő módon beszélgessünk, hiszen minden szónak és információnak súlya van, amely lehetséges, hogy éppen az adott ügy megoldásának a legfőbb kulcsa.

Egy bűntény menete általában a következő szokott lenni: van egy kisebb videó minden ügy elején, amely kvázi ilyen CSI-szerűen mutatja be, hogy tulajdonképpen mi is történik az áldozattal. Ezt követően megjelenünk mi a társunkkal karöltve, és meg kell kezdenünk a nyomozást a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján. Ilyenkor aztán el kell kezdeni szaglászni a helyszínen, ki kell kérdezni a lehetséges tanúkat és különféle nyomokat keresni a holttesten. Miután ezekkel végeztünk, kocsiba pattanunk és nyomába eredünk a dolgoknak.

A városban egyébként bármerre lehet mászkálni kocsival (Amelyből rengeteg van a játékban!), és a helyszínek között is érdemes azzal közlekedni, de összességében nem sok értelme van annak, hogy egy GTA-szerű, teljesen nyitott városképet kaptunk az L.A. Noire-ban. Tulajdonképpen a vége felé már kezd zavaró is lenni, hogy két helyszín között már megint kocsikázni kell, hiszen baromi unalmas az egész. Természetesen valahol érezték is ezt a készítők, és ezért tették bele azt a funkciót, hogy a társunk is vezethet helyettünk, de szerintem még úgy is elég idegesítő tudott lenni a felesleges autókázás.

Továbbá itt még meg kell mindenképpen említenem, hogy az autókat nagyon nehezen lehet rendesen irányítani, így nálam még ez is rádobott az utálatra egy lapáttal. Valamelyik autó nem fordul rendesen, valamelyik meg túlságosan is, szóval kész agyrém az egész közlekedés. És hát sajnos sétálni sem jobb. Az a probléma az egésszel, hogy iszonyatosan nagy kontármelót végeztek azok, akik portolták a játékot konzolról PC-re, így gyakorlatilag minden mozgás elképesztően szarul néz ki és egy idő után nehézkes és rettenetesen idegesítő is. Volt olyan pont, hogy majdnem abbahagytam a játékot a felénél emiatt, de tényleg.

Grafika

Nos, a grafika nem mondható se szépnek, sem pedig rondának. Olyan kettő közötti inkább. Nekem az a tapasztalatom, hogy semmivel sem jobb, mint a GTA4, talán csak egy picivel csiszoltabb. Amik viszont ennek ellenére nagyon ki lettek dolgozva, azok az emberi arcok. Na, azok tényleg nagyon jók lettek. Azt hiszem, hogy igazi színészeket vontak be annak érdekében, hogy a sztoriban szereplő karakterek teljes arcmimikáját tudják rekonstruálni vele. Ez sikerült is, és hát valljuk be őszintén, ez nem is olyan nagy baj, hogy így van. A játék folyamán ugyanis rengetegszer kell a karakterek arcát figyelnünk, hogy hazudnak-e éppen nekünk vagy sem és ez bizony sokszor eléggé megkönnyíti a dolgunkat. Ezen felül, persze sajnos egyáltalán nem mondhatnám szépnek a játékot, de aztán lehet, hogy csak sokat vártam tőle. Ami viszont plusz pontot jelent az nem más, mint hogy egy gombnyomással fekete-fehérre tudjuk változtatni a játékot, hogy még korhűbb legyen. Bár, ezt szerintem csak a nagyon hardcore játékosok fogják csak alkalmazni, engem ugyanis ez is nagyon zavart.

Zene

A zene viszont teljesen más. Az tökéletes. A negyvenes évek legnagyobb slágerei hallhatók az autórádióban, ami talán az egyetlen érv lehet a játékban a felesleges kocsikázás mellett. Talán, csak ez tartotta bennem a lelket, amikor autóba kellett szállnom, de komolyan. Nincsen ugyan tízféle rádióállomás, mint a GTA-részekben általában, de van egy, amely hihetetlenül jó. Egyébként miközben játszottam, sokszor eszembe jutott a Bioshock első része, amely gyakorlatilag éppen ezzel a játékkal egy időben zajlik csak a víz alatt, és gyakorlatilag azzal megegyező soundtrack-je is van. Komoly, mi? Engem ettől a történeti átfedéstől egyszerűen kiráz a hideg, titeket nem?

Na, de csak, hogy említsek párat: akad itt The Andrews Sisters, Ella Fitzgerald, Dinah Washington, Louis Armstrong és még sokan mások a korszakból, szóval érdemes néha megállni az út szélén a Talbot márkájú gépkocsinkkal és csak hallgatni a zenét, miközben erősen rúzsozott, szoknyás hölgyek sétálgatnak el mellettünk a járdákon.

Összefoglalás

Összességében, végül is pozitív élményekkel raktam le a játékot, ám kétségtelen, hogy voltak olyan pillanatok, amikor legszívesebben letöröltem volna az egészet, mert már halálosan untam az autóval való mászkálást. Ezt leszámítva pedig egy nagyon komoly, nagyon intelligens és végzetesen szerethető játék lett az L.A. Noire, amely majdnem annyira vissza is tudja repíteni abba a korszakba a játékost, mint amennyire Roman Polanski Kínai negyede (Chinatown) vagy John Huston Máltai sólyma tenné (The Maltese Falcon). Érdemes hát kipróbálni annak, aki még nem tette volna meg. 8/10

3 komment

Címkék: játékteszt kalandjáték akciójáték

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr734194399

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2012.02.25. 12:56:24

Nálam a tavalyi év legjobbja. Nagyon durván berántott. Vannak hibái, az autózás nekem sem tetszett, de minden más a helyén volt. Az arcokat meg igen, színészekről mintázták. Főleg a sorozatfanok elég sok ismerőssel találkozhatnak, ha kipróbálják.

johnnymoore 2012.02.25. 13:05:29

Nekem a Fringe-ből tűnt fel az öreg tudós. :D De akadnak még a Mad Men-ből is itt.

szempontpuska 2012.02.29. 12:57:49

Nekem a srácom játszotta, de mivel képtelen voltam megtanulni, hogy kocsit vezessek gamepaddal, inkább nézőként kísértem végig a sztorit, mint egy filmet (ajánlott: L.A. Confidential Kim Basingerrel, Kevin Spaceyvel, Danny de Vitoval és Russel Crowe-al)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...