Underworld: Az ébredés / Underworld: Awakening (2012)
A probléma talán az, hogy nem vagyok már 13 éves. Akkor még valahogy a vámpírok és vérfarkasok közt dúló ádáz háború, a maga szürreális bájával képes volt elszórakoztatni. Mára mindezt elfújta Hollywood franchise-túltengésének szele, és a szint maradt ott, ahol 9 éve volt. Csak ez egy negyedik résznél, napjainkban, vajmi kevés egy jó popcorn mozihoz. A sztori például annyira buta, hogy megszűnik létezni - tudom, látványfilmnél ez az utolsó szempont, csak amikor percenként irritál a következetlensége, és a bénasága, akkor már zavaró. A hál'isten sűrű akciójelenetek b-filmes minősége ugyan elég ingadozó, de ez az egyetlen erénye az Underworld 4-nek, ami mérsékelten szórakoztatóvá teszi. Kate Beckinsale pedig hiába dögös a fekete latexben még 39 évesen is, a film megmentőjének ezúttal ő is kevés. Kétszer ennyi lassítás, fele ennyi ostoba duma, és mondjuk Zack Snyder - akkor talán több lenne. 4/10
Kerülőutak / Sideways (2004)
Ha már az Utódok kapcsán megemlítődött, pótoltam is és azt kell mondjam, hogy ez a független-film-fenomén Alexander Payne legjobb munkája. Ami hiányzik a Hawaii-i túrából az itt megvan. Persze ehhez kell, hogy mélyebbre menjen, szívszorító és markáns pillanatokkal rendelkezzen. A két borbarát Miles és Jack (a morózus, de annál nagyszerűbb Paul Giamatti és a végtelenül egyszerű Thomas Haden Church) egy-hetes legénybúcsút tart a legnemesebb borokkal, ízletes ételekkel és persze női társasággal. Az egyik nősülni készül, holott talán még ő sem készült fel a "rabigára", a másik pedig reménytelenül szereti azt a nőt, aki két éve elvált tőle. Miközben a palackok hihetetlen gyorsasággal fogynak, akár a napok, mindketten átértékelik magukban a dolgokat. Payne remek érzékkel teremt atmoszférát, gyönyörű beállításokkal operál (és itt most nem a klasszikus naplementére célzok, hanem az egyedien komponált közelikre és távolikra), és pontos, olykor kíméleten vonásokkal rajzolja meg a kisembert, aki próbálkozik, de az élet nem az az üzlettárs, aki lojális vele szemben. Mégis felkínál egy kóstolót a számára, és csak rajta áll, hogy miközben sorozatosan csattannak rajta az újabb pofonok, elfogadja, vagy hagyja elúszni. Természetesen a mosolyogtató, olykor abszurd poénok nem hiányoznak a repertoárból, és bár a számuk kevés, de a hatásuk annál élvezetesebb (mert hát az ember nem minden nap fogyaszt bort, miközben lefelé fut egy domboldalról). Végül pedig ki-ki a maga kerülőutain megleli az utat, amelyet keresett. 8/10