Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

Utódok / The Descendants (2011)

2012.02.18. 08:00 Gevin

Az élet Hawaii-on is lehet elcseszett - mondja George Clooney. És tényleg. Alexander Payne melankolikus, emberközeli drámáiban mindig van valami körülírhatatlan, valami behatárolhatatlan. Az a fajta kettősség, ahogyan a mély drámába parányi réseken keresztül beszivárogtatja a komikumot a legegyedibb kézjegye. Nos, az Utódok esetében sincs ez másképp: mert azon nem lehet nem görcsösen röhögni, ahogyan Clooney átszalad a közeli házaspár házába, miközben belül még hallatszik a csörömpölés, mert pillanatokkal ezelőtt tört össze a szíve. Ezt a típusvariációjú dramedy-t csak Payne tudja.

Matt (Clooney) neje egy baleset miatt kómába zuhan. Lányai nevelése így kizárólagosan rá hárul, amihez szemlátomást eddig nem sok köze volt, így nem is tudja hol kezdje. Amikor pedig az orvos közli vele, hogy a felesége állapota nem csak, hogy nem javul, de hamarosan végstádiumához ér, ráadásként pedig egy olyan üzletnek a fő lebonyolítója, amely az egész rokonsága életére kihat, akkor kicsit besokall. Amikor pedig az idősebbik lánya közli vele, hogy ez az épp meghalni készülő asszony megcsalta és el akarta hagyni...akkor én nem lennék a helyében (de gondolom te sem). Matt két lányával - és az idősebbik pasijával - így hát tesz egy nagy kirándulást Hawaii legszebb partjain át, hogy megtalálja a fickót, aki az anyjuk szeretője volt.

A belső önmarcang, a gyereknevelés és a rokonság témáin bandukol végig a film, és Hawaii csodálatos helyszínein sem változnak az érzések, amelyek maguk alá gyűrik a főszereplőt, de a keserédes hangulat sosem lép olyan szintekre, amely bármelyikből is (humor, dráma) túl sokat adagolna. Emberközeli marad, kerüli a giccset, és nem merészkedik kínos poénokig, de valahogy pont emiatt nem is tud úgy igazán hatni. Kellemes séta, amelyben George Clooney sármja és alakítása felszántja Hawaii-t, miközben beburkolódik egy jól megírt forgatókönyv lapjai közé. De mindvégig hiányzik belőle valami markáns, ami olyan erőteljesen üvöltené bele a füledbe, amit akar, hogy még napok múlva is az csengne vissza benne. 7/10

13 komment

Címkék: vígjáték dráma filmkritika 7/10

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr994124555

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2012.02.18. 11:32:20

Nekem borzasztóan bejött. Iszonyú jól össze van rakva, nekem pont az jön be, ami neked nem. Semmi hatásvadászat, semmi giccs, csak a realitás (a maga módján). Egy dráma legyen ilyen!

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2012.02.18. 11:53:06

@Swarm: "Semmi hatásvadászat, semmi giccs, csak a realitás" - de ez így is van jól. Én nem mondtam, hogy nekem ezek nem jönnek be. Csak annyit, hogy mindezekből egyik sem annyira erőteljes, hogy maradandó bírjon maradni. De a Schmidt története nálam ugyanez a kategória, csak az egy fokkal jobban megmaradt, mint első Alexander Payne film, amit láttam. A Kerülőutakat még be kell iktatnom :)

Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2012.02.18. 12:03:39

Nekem ez jobban tetszett, valahogy teljesen elhittem, amit látok. A fiatalabbak közül Jason Reitman stílusa még hasonló. Na az ő filmjei is nagyon le tudnak venni a lábamról. Bár az újat még nem láttam tőle.

Sparrow · http://movietank.blog.hu 2012.02.18. 16:43:43

Nagyjából egyetértek a 7 ponttal, tényleg hiányzott belőle valami plusz.

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2012.02.18. 21:30:33

@Swarm: Reitman a mester. Személy szerint sokkal jobb, mint Payne, legalábbis az Egek ura nálam csont nélkül betalált. Clooney-nak azért kellett volna megkapnia az Oscart, mert ott tényleg művelt valami egyedit, a karakter is megérdemelte volna. Még itt inkább rutinkodott, könnyebb dolga volt.

A Köszönjük, hogy rágyújtott meg eszméletlenül jó köntösbe bújtatja az egész dohányzással kapcsolatos cselekményt. A Juno meg...elment.

Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2012.02.19. 11:28:00

@Gevin: Az Egek ura nálam is hatalmas favorit, meg is leptem magam vele karácsonyra. A Köszönjük... szintén valami hihetetlenül szórakoztató és persze olyan szövegek/osztások vannak benne, hogy beszarás.
Én a Junot is imádom, szerintem borzasztóan aranyos és szintén szórakoztató. Reitman meg egy kibeb@szott nagy zseni. A Pszichoszinglit is muszáj meglesni majd.

cszn · http://cszn83.blogspot.com/ 2012.02.20. 15:21:17

Hohó! Akkor kedves Gevin, minél előbb iktasd be a Kerülőutak c. filmet, mert az összes Payne közül az a legjobb. ;)
Nagyon hasonlóak Thomas McCarthy filmjei az itt tárgyaltakhoz. Win win megvolt?

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2012.02.20. 17:02:24

@cszn: a Kerülőutak már megvolt, lesz is róla írás :)

a Win win még nem, de fel van írva már egy ideje a megnézendők listára.

Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2012.02.20. 18:31:21

@cszn: A Win win nálam 2011 legjobbjai közt volt. Nagyon kellemeset csalódtam benne, iszonyat jó lett.

cszn · http://cszn83.blogspot.com/ 2012.02.20. 18:36:14

@Swarm: Ebben az esetben McCarthy két korábbi filmje is erősen ajánlott.

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2012.02.20. 23:07:31

@cszn: most jöttem rá, hogy a Station Agentet (Állomásfőnök) láttam, az valóban hangulatos darab. Peter Dinklage és Bobby Cannavale remek páros.

cszn · http://cszn83.blogspot.com/ 2012.02.21. 07:47:06

@Gevin: Szerintem is jó páros. :)
Teljesen ismeretlenül, várakozások nélkül nálam nagyon ütött ez az egyszerű, életigenlő felfogás. Amolyan titkos favorit típusú film, amit alig ismernek, de adott esetben mindenkit el tud kapni a hangulata.

Na, de akkor a The Visitort (A Látogató) se hagyd ki. Richard Jenkinks, az örökös karakterszínész a főszerepben. ;)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...