Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

Hátsó ablak / Rear Window (1954)

2012.02.16. 08:00 Gevin

Amikor abban a bizonyos, ominózus jelenetben a sziluettek - amelyek közül az egyik pillanatokon belül a másik életére tör - egymással beszélgetnek, abban Hitchcock zsenialitása tükröződik. A gondosan-alaposan felépített expozíció végül eléri célját, amikor ebben a merev, idegszálakat borzoló csúcspontban végül minden feszültség egyszerre robban fel.

Jeff (James Stewart) 6 hetes otthonülésre van kárhoztatva mivel fél lába törött. A folyton rohanó, izgő-mozgó, dinamikus fotósnak ez a monoton kényszerszabadság szinte kínzás. Ezért, hogy elüsse az időt, a szemben lévő szomszédjait fürkészi éjjel-nappal. Tudja ki-kivel hál, a legfelül lakó zenész miért issza le magát, a friss házasoknál miért van leeresztve napokig a reluxa, illetve, hogy a szemben lévő férj megölte a feleségét. Vagyis ezt még nem tudja, de minden követ megmozgat a kerekesszékéből, hogy kiderítse vajon mi is történt igazából. A tüneményes barátnője (vagyis a tüneményes Grace Kelly), a kissé csípős ápolónője, illetve egy régi detektív barátja segítségével próbálják kibogozni ezt a rejtélyes bűnügyet - már ha az.

Hitchcock nagyon-nagyon hosszan jellemez: a két főszereplője közt zajló kémia, illetve párkapcsolat-boncoló eszmefuttatásaik révén, néha olyan mintha teljes egészében más filmet néznénk. Aztán hazajön a szemközti fickó és az izgalmas krimi, a baljósló feszültség ismét a nyakunkra hull. Egyre élesebb, egyre titokzatosabb a cselekmény és amikor már végre majdnem kipattan belőle egy válasz, akkor hirtelen lekapcsol. Hitchcock csak úgy nem dobálja a magyarázatokat, futtatja, pörgeti az elménket, ami kifejezetten üdítő - kár, hogy ki kell kapcsolnunk, amikor ismét előtérbe cincálja a szerelmi szálat.

A felvezetésben ábrázolt karakterismertetés a maga módján húsz percig kiválóan működik, ám onnantól felcsatolja az érdektelenség bőrövét. És valahogy ez a kettősség bizonyos pontokon csorbítja azt a zseniálisan megteremtett thriller-atmoszférát, amelyet egyébként kitűnő ügyességgel barkácsol körénk. A saját szakállára rögtönzött nyomozás - ó, csak Grace Kellynek semmi baja ne essék - karfaszorítóan izgalmas és impresszív, onnantól pedig elkerülhetetlen, hogy a hurok kissé elkezdjen egyre kellemetlenebbül szorítani nyaktájon.

Aztán amikor már villan a vaku, és az árnyék egyre csak nagyobbodik, a gyilkosságra terített lepedő lehull. A stáblista képernyőre gördül és azon kapjuk magunk, hogy nincs grandiózus fordulat, sem drámai zárás, és végső soron a rejtély sem olyan mély és mocskos, mint amilyet elképzeltünk. De talán ettől működik igazán. 7/10

1 komment

Címkék: klasszikus thriller filmkritika 7/10

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr634084164

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2012.02.16. 11:15:31

Marha jó film, nagyon durván feszült tud lenni. Ennek ellenére kicsit túlértékeltnek tartom. 7-8 pont lenne nálam is.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...