„Fülledt, forró este volt. Mocskos módon be akartam baszni.”
Paul Kemp, a nagyvárosi élet forgatagától kissé megcsömörlött New York-i újságíró korábbi életét maga mögött hagyva a mesés, napfénytől izzó Puerto Ricóba utazik, hogy egy kis példányszámú, angol nyelvű lapnál foglaljon állást. A San Juan News dolgozói azonban egytől egyig lusta, reménytelen alakok, akik szívesebben szorongatnak a kezükben rumosüveget, mint tollat, Paul pedig hamar felveszi a mérték nélküli piálással kísért, pezsgő éjszakák ritmusát, és miközben egyre gyorsabban csúszik lefelé a lejtőn, egy furcsa szerelmi háromszögbe is belekeveredik…
Bár Hunter S. Thompsonnak, a Félelem és reszketés Las Vegasban írójának saját élményei ihlették a balhéból balhéba keveredő, iszákos naplopók kalandjait, mégsem a történeten van a hangsúly - sőt az olvasót olyan érzés keríti hatalmába, mintha nem is egy összeszedett, kerek történetet olvasna, hanem pusztán egy lecsúszott, alkoholista firkász rum áztatta agyából kipréselt emléktöredékeket, azaz egy rumnaplót (jobb szó nincs is rá). A szerző egy életérzést örökít meg, a lét üressége elől a féktelen önpusztításban kiutat kereső, züllött férfiak hétköznapjait, akik délben már piásan koptatják az írógépet a szerkesztőségben, a munkaidő végeztével pedig csak sodródnak az alkoholpárától súlyossá váló, lomha, langyos puerto ricói éjszakában, miközben fölöttük pálmalevelek hajladoznak, körülöttük meg végeláthatatlan lepelként terül el a tenger.
Thompson hihetetlen érzékkel ragadja meg a ’60-as évek karibi partvidékének jellegzetes atmoszféráját, ahol ugyanúgy jelen vannak a bálok és a karneválok, mint a paradicsomi tájat beárnyékoló tüntetések és zavargások. És éppen ezért nem is jut eszünkbe számon kérni a komolyabb, csavarosabb történetet; ezért az utánozhatatlan, lebilincselő hangulatért élvezet olvasni ezt a könyvet; ezért a laza, szókimondó humorral átitatott, mámoros hangulatért, ami szó szerint megrészegíti az olvasót.