Szakadt szerencsejáték-függők, lézengő balekok kezdik a napjukat a lóversenypályán. A reggeli helyett az agyukon átfutó tippeken járnak a gondolataik oda-vissza. A felvert por, az istállók szaga, a fogadás mámorító érzése pillanatokra eltörli mindazt az adósságfolyamot, amellyel különböző személyeknek - vagy akár egymásnak - tartoznak. Mindeközben a zsokék magukban mormolják gondolataikat a közelgő futam előtt, a nagyágyúk pedig a háttérből mozgatják a szálakat saját üzleti érdekeik szerint. A trénerek körültekintően, a legapróbb odafigyeléssel viseltetnek lovuk iránt, amely uralja őket. Együtt élnek, együtt lélegeznek velük. Chester Bernstein (Dustin Hoffman) hároméves börtönbüntetése letöltése után pedig épp hazafelé igyekszik a kirendelt Mercedes hátsó ülésén. Haza: a szerencsejáték bomlasztó, kéjes, óriási hatalommal bíró, állandóan feszült atmoszférájába. Megérkeztünk.

Michael Mann és David Milch viszályokkal kikövezett kapcsolatának gyümölcse a számos huza-vona, egyet nem értés és premier tologatás turmixából végül gyönyörűen megkapóvá avanzsált az HBO berkein belül.

A szerencsejáték életstílus. Romok közt kúszó emberi életek, szétzilált emberroncsok, egy kis pluszban reménykedő átlagfazonok, és totális balekok élik át nap, mint nap az óriási nyeremények megrészegítő illatát, miközben temérdek tartozás zsugorítja őket egyre kisebbé. Az életük lutri. A legkeményebb embert próbáló "meló". És ha ebben a környezetben lélegzel, akkor az összes jelentéktelennek tűnő jelre figyelsz, minden halkan elejtett félmondatot és tippet felvésel az agyadban gyűrődő papírcetlire. Mert tudod, hogy minden számít.

Dustin Hoffman, amikor kiszáll az érte küldött autóból és magába szívja rég nem látott otthona illatát, abban a szinte időt megállító jelenetben benne van az egész lénye. A karaktere sava borsa, aminek hátterét mi csak halványan sejtjük, de hogy számára ez a valódi világ az biztos. Amikor Nick Nolte a lelátón szembesül saját lovának erejével-lelkével, és újra tudatosul benne, hogy még tökéletesen képes meglátni a győzelemre született jószágokat, addigra már rég bevette magát az szívünkbe. Michael Mann keze alatt tökéletes érzékenységgel és ritmussal játszik mindkét koros színészóriás. Apró manírokból és jól elhelyezett mondatokból eszméletlen gyönyörűséggel építkezik a Luck, úgy, mintha egy friss, erőteljes mozifilm ígéretét váltaná be. Egy teljesen új, ismeretlen világba léptet be, ahol minden és mindenki egyéniség, a dadogó fickótól kezdve, a tréneren át, aki saját lován nyer egy kisebb vagyont, vagy az érzékeny, még tapasztalatlan fiatal zsokéig. A töltelékkaraktereknek is súlyuk van, szilárdul beépített helyük a szkriptben.

A fényekkel, beállításokkal, lassításokkal csodálatosan játszik Mann, és képes olyan elképesztően feszült másodperceket varázsolni 50 dollár átvételéből, hogy leizzadunk a karosszékben - mi ez, ha nem művészet?! Hiába távoli tőlünk, egyszeri nézőtől ez a világ, mert Milch és Mann olyan közelivé teszi, hogy bármikor beléphetünk rajta - ha még nem tettük meg. Igazi markáns, egyedi, stílussal töltött atmoszférában találjuk magunkat mikor letelik a pilot majd' 60 perce. És végül azt érezzük, hogy többet akarunk. Mindössze azért nem adok 9 pontot, mert innen még benne van a minőségfokozás. 8/10