Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

TimeShift (2007)

2012.01.29. 11:29 johnnymoore

„Az idő a természet eszköze arra, hogy ne történjen minden egyszerre.” /Woody Allen/

Az emberiség rövid története során rengeteg kiváló gondolkodó — Arisztotelésztől egészen Heideggerig — próbálta megfogalmazni az idő lényegét és természetét, de az eddigiek alapján jobbára csak abban értettek egyet egymással ezek a kiváló elmék, hogy valójában nem értenek egymással egyet semmiben sem. Az én személyes véleményem az időről a fenti Woody Allen-idézetben jelenik meg igazán — amely ugyan nem szárnyal filozófiai magaslatokban —, de mégis tökéletes pontossággal írja le, hogy miről is van szó. Az idő egy furcsa misztérium, amely egyenlőségjelet tesz az ember és a világ között, nehogy az egyik a másik fölé emelkedjen és kellemetlenséget okozzon a természet alkotó erejének. Szóval, ezért is volt aztán roppant érdekes számomra, amikor kézbe vettem a 2007-es év egyik legizgalmasabb alternatív játékát, a TimeShiftet, mivelhogy ez a „valótlan idejű FPS” hihetetlenül jól szervezi meg és prezentálja az idővel való manipulálás és a tömény akció kellemesnek mondható esszenciáját. Ide-oda tekergetni az időt vagy éppen megállítani azt tényleg egész jó mókának tűnik. Egy kicsit olyan, mintha egy pillanatra te lennél Isten.

A sztori

A játék fő története egy őrült tudósról szól (Dr. Krone), aki kifejleszt két olyan ruhát, amelyekkel a viselője képes manipulálni az időt. Eszerint tehát, vissza lehet menni vele egy kicsit a múltba, lassítani lehet vele a jelent vagy éppen teljesen megállítani azt. Egy szomorú napon aztán ez az őrült hatalommániás doktor úgy gondolja, hogy most már eljött az ideje, hogy világuralomra törjön, és mindenkit rabigába hajtson a világon, így nem is tesz mást, minthogy az alpha suit-ra keresztelt időmachináló hacukát magára ölti és nekilát szörnyű terve megvalósításához. Egyetlen hibát követ csak el a szerencsétlen, mégpedig azt, hogy elfelejti megsemmisíteni a beta suit-ot, ami így ott marad a laborban, és amit a játék főszereplője (jelesül a játékos) később hordani fog, hogy ezzel is könnyen a nyomába eredhessen Dr. Krone-nak és meghiúsítsa annak világuralmi elképzeléseit. Nos, dióhéjban valami ilyesmiről szól a TimeShift.

A játék első ránézésre egyébként nem több egy sima lövöldözős FPS-nél, hiszen nincsen benne semmi különleges dolog, ami megkülönböztetné más játékoktól, de amikor egyszer csak elkezdjük használni a ruhánk adta lehetőséget,rögtön rájövünk, hogy itt bizony valami másról van szó. Ezért is mondtam fentebb rá — szerintem nagyon találóan —, hogy a TimeShift egy ’valótlan idejű FPS’, mert talán ezzel a meghatározással lehet a legjobban szemléltetni a játék valódi műfaját. Ám ha mégis hasonlítgatnom kellene a TS-t más játékokhoz, akkor én valahová a Half-Life 2 és a Max Payne-széria közé helyezném el.

A játékmenet

Amikor az előbb nagyvonalúan a Half-Lifehoz és a Max Payne-hez mertem hasonlítani a játékot, akkor igencsak merész voltam, ugyanis a TimeShift komplexitásában és sokszínűségében még csak nyomába sem ér sajnos az imént említett két klasszikusnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy szar az egész vagy ilyesmi, de a pályák kidolgozottsága és gazdagsága a Half-Life 2 bokájáig sem érnek. A TS pályái rettenetesen unalmasak és szegényesek és ebből következően a játékmenet is baromira monoton. Tulajdonképpen egy jól körülhatárolt útvonalon kívül nem is nagyon lehet másfelé menni, így többféleképpen nem is lehet végigjátszani a programot. Ami pedig az ellenfeleket illeti, hát azok sem mentek át a szomszédba egy kis egyhangúságért. Akárhányszor megyünk végig egy adott pályaszakaszon, azok mindig ugyanott bukkannak fel és talán még a levegőt is ugyanakkor veszik, mint annak előtte. Egy kicsit sem mondható el tehát, hogy a játékmenet izgalmas, mert egyáltalán nem az. Legalábbis ebből a szempontból.

Viszont akkor mi jelenti az izgalmat? Hát, az idővel való manipulálás és az ennek segítségével lebonyolított harcok sokasága. Rohadt sok lehetőség nyílik meg egy lövöldözős játékban, ha segítségül hívjuk mondjuk a negyedik dimenziót. Végig lehet menni úgy egy pályaszakaszon, hogy egy karcolás sem esik rajtunk és mindehhez csak annyit kell tenni, hogy megállítjuk, lassítjuk, vagy visszafelé tekerjük az időt. Elképesztően rá lehet érezni fél óra után, de tényleg. 8-10 kommandós legyakása egyáltalán nem jelent problémát a shotgun-time out kombónak köszönhetően. Aztán vannak olyan helyzetek, amikor a játékosnak egyébként nincs is más választása és muszáj használnia a képességeket ahhoz, hogy tovább tudjon jutni az adott szakaszon, mivel a ruha segítségével át lehet haladni konkrétan a tűzön, de még a magasfeszültséggel feltöltött vízen is, csak közben ugye teljesen meg kell állítani az idő kerekét.

Az öltözéken túl pedig természetesen a segítségünkre van még egy csomó fegyver is az őrült tudóssal szemben, bár egyszerre csak három lehet nálunk, plusz a gránátok. Minden stukker nagyon hatékony és használható, de jómagam a shotgunra esküszöm fel, valamint a robbanó nyílvesszőket köpködő nyílpuskára. Ennek a kettőnek nincsen párja a TimeShift világában. Ha ezek nálad vannak, nem érhet baj.

Grafika és zene

A TS grafikája mai szemmel sajnos elég ronda, de ha jobban összeráncolom a homlokomat és gondolkodom kicsit, akkor nem csak mai szemmel, hanem 2007-es szemmel is. Itt megint csak a HL2-höz kell hasonlítanom, ugyanis annak a kornak tagadhatatlanul az volt az alfája és az ómegája, tehát tökéletes viszonyítási alapnak számít. Ebből kifolyólag csak annyit tudok mondani, hogy a TS fele annyira sem szép, mint a Half-Life 2 volt. Nem mondom, hogy sokkal rosszabb, de sajnos majdnem minden szögletes benne és ez például egy gömbnél elég ciki látvány tud lenni. A zene viszont tényleg jó. Sokszor észre sem lehet venni — ami jó, mert nem zavar a játékban legalább —, sokszor pedig kőkeményen felfokozza a hangulatot, amit eredetileg a játékmenetnek kellene megtennie, de az sajnos képtelen volt rá. Tehát a zenére nem lehet panasz.

Összegzés

Mindent egybeolvasztva úgy gondolom, hogy a TimeShift egy marha ügyes próbálkozás és tényleg érdemes vele egyszer elszórakozni — hiszen az idővel való babrálás miatt érdekes játéknak mondható — viszont ezen túl sajnos majdnem minden szempontból gyermeteg és kidolgozatlan, valamint roppant szegényes és egysíkú, ám ennek ellenére egy misét azért megér. 6/10

2 komment

Címkék: játékteszt akciójáték

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr963963155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

FroG · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2012.01.29. 13:42:23

"Az idő mindent elpusztít"

Az írás szerintem eszméletlen jó, viszont a játék elég közepes, nem igazán sikerült annó lekötnie, szerintem most sem sikerülne neki.

johnnymoore 2012.01.29. 14:02:58

Thanx Frog! :)

Egyébként én is már kezdtem unni a negyedénél, de mondom: "becsületből azért kipörgetem..." ;)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...