Sherlock:

Holmes (Benedict Cumberbatch) vézna, bongyor fürtkavalkádba rejtett ábrázata nem túl hivalkodó. Kinézetre és megjelenésre egy gimis angol pöcs valamelyik nyámnyila tinisorozatból. Watson (Martin Freeman) morózus, enyhén depresszív, közönyös karaktere már-már pont ezen negatív tulajdonságai miatt válik szimpatikussá. Mark Gatiss és Steven Moffat modern köntösbe bújtatott angol minisorozata a lehető legjobban használja ki a korból adódó potenciált, a karakterek markáns tulajdonságait ügyesen megtartva. A felvezető rész kettejük kapcsolatának bimbódzó epizódja 90 percbe sűrítve. Miután a két főhős első látásra esetlen személyiségén sikeresen átlendülünk, Sherlockék gyorsan levesznek minket a lábunkról. Nem elég, hogy Holmes elképesztő lendülettel, sziporkázva fűz láncot konzekvenciáiból és cinikus poénpatronokat durrogtat a tudatlan nyomozók orra - és igazából bárkié - alá az első felbukkanásától kezdve, de még az aktuális bűnügy is minimum a tizedik hatványa egy CSI "random amerikai város" sorozatnak. A derítően találó vizuális megoldások pedig vonzó cseresznyék a gyönyörű tálalás tetején. A kezdés egyszerre buktatja felszínre a főkarakterek legfontosabb tulajdonságait és ismerteti, amit legelőször szükséges megtudnunk. Emellett - vagy mindezek közé sűrítve - tud vicces, izgalmas, gondolatébresztő és elképesztően szórakoztató lenni. A 90 perc csak úgy füstöl olyan gyorsan véget ér mire eljutunk a Sherlock által penge-logikával megoldott bűnügy végére. A klasszikus páros szövetségre lép és még azt is megtudjuk, hogy SH inkább az smst kedveli. Krimikedvelő, brit-akcentust előnyben részesítő nézőknek egyenesen kötelező, de mindenki másnak ajánlott. Legalább. 8/10

Luther:

John Luther igazsághajhász. Olyannyira, hogy inkább ledobja azt a pszichopatát egy hatalmas építményről, mintsem megmentse, tudva, hogy hány gyerek halálát okozta ez a mocsok gyilkos. Fel is függesztik, a felesége a tudta nélkül másik faszival kavar (de persze már rég nem élnek együtt), a saját erkölcsi démonjai pedig amúgy sem hagyják nyugodni. Luthert aztán ideiglenesen visszahelyezik az osztályára (mivel a már említett delikvens kómában fekve képtelen bármit is mondani a történtekről) és rövid időn belül belefog egy saját magára nézve is kényelmetlen gyilkossági ügy felgöngyölítésébe. Idris Elba tekintélyes, magányos, agresszív és döntő pillanatokban a morált szanaszét szaggató karaktere egészen meggyőző. A címszereplővel és jól csengő akcentusával nincs is semmi baj, ami már a cselekményről és az első ügyről - aminek lesz folytatása - nem mondható el. Hiába a - még egyelőre - igencsak titokzatos, megkapó okos zsaru, ha a történet amiben mozog egyszerűen érdektelen. A magánéleti szálon, illetőlegesen néhány hiteles és precízen körmölt dialógustól eltekintve a pilot 50 perce sovány. Természetesen egy ennyire karizmatikus, maszkulin, és határozott főszereplővel, illetve annak ügyesen árnyalható karakterével nyilvánvalóan van benne potenciál - valószínűleg nem véletlen a sok dicsérő kritika, - de ez itt még halvány. 6/10