Egy férfi fekszik a földön, fején vércseppektől csillogó nejlonzsák, ami behorpad majd felfújódik a ziháló lélegzetvételtől. A test feltápászkodik, kezei hátra szorítva, megkötözve, majd vakon elkezd futni előrefelé. Rátér az útra, ahol elüti egy kocsi. A sofőr kiszáll, látja, hogy az illető vérzik, meg van kötözve és egy zsák van a fejére szorítva. Kiszabadítja, a férfi arca fürdik a vérben, pánik közepette visongatja, hogy adja neki oda a mobilját a zsebéből. Mondja a számot, a sofőr tárcsáz, majd odatartja a megkötözött férfi füléhez a telefont. A vonal túlsó végén a fickó lánya veszi fel a kagylót. A férfi azt mondja: Ne engedj be senkit, míg a rendőrség oda nem ér, jó? A lány válaszol: Apa...Itt vannak. Lelőtték anyát.

Nyugi, nem törekszem puszta gonoszságból minden áron spoiler-gyilkos lenni. Az előbb vázolt jelenet a cselekmény első 5 perce. Így kezdődik ez a spanyol horror-thriller amelyből az első jelenet csak egy diszkrét, málnaszörpös matiné-ízelítő. Ugyanis a Secuestrados egy gyilkos-realista erőszaksűrítmény, amelyben a gonosz elveszi amiért jött, nem érdeklik a magyarázatok és a kifogások parázsként pattognak le szociopata bőréről. De végső soron a gonosz is csak ember. Vagy valaha az volt.

Feszes thriller, amiben Nicolas Cage nőjét (January Jones - Mad men!) megtámadják, és akkor jön Guy Pearce, aki felajánlja, hogy segítséget nyújt. A feltétel: majd egyszer ő is kér cserébe egy szívességet. Komolyan korrektnek néz ki így első blikkre, és még Nic Cage haja sem lóg bele a bilibe. A Beavatás és a Banki meló rendezője szállítja.

A valamilyen formában fiatalokkal is foglalkozó amerikai független film, ha nem éppen a kertváros hátsó udvarában szörnyülködik, akkor általában az iskolapadok mögé ül. A csavar annyiban szokatlan, hogy most a tanítás után a tanár lóg a szeren. Így a film igazi tétje, hogy valamiféle ítéletet alkossunk a gyerekekkel nagyon jól bánó (?!), idealista tanárról, akit viszont, már-már feladata ellátására alkalmatlanná tesz az órák alatti (de gyakorlatilag az egész filmen végig menő) folyamatos kábítószer utáni tompasága, amit Ryan Gosling olyan hihetetlenül jó arcjátékkal és klasszis színészi játékkal alakít, hogy teljesen elsikkad a film minden más hibája (mármint itt is a kimondatlan cél az oktatási rendszer és a társadalom kritikája, amiben túl korán bezárulnak a tanuló előtt a "kapuk", és ideje korán fel kell nőni, azonban a film ez irányú mélysége, megmarad egy jobban sikerült Harmadik műszak epizód színvonalán). A kamerakezelés fantáziátlansága is a társadalomkritikus sorozatok bevett módszerét idézi, ami miatt már-már mi magunk is elbódulunk a film végére. Összességében mégis egy hajszállal más, mint a nagy átlag és ennek a különbségnek a tetten éréséért érdemes megnézni...8/10

(A kritikát Borosta szállította, a Filmélmény bloggere).

...hogyan kell használni a Kinectet!

Már megint egy film, ami a dugásról szól, sőt, már megint egy film, ami az érzelmek nélküli dugásról szól, sőt, már megint egy film, ami az érzelmek nélküli dugásról szól, ráadásul ugyanarra a sémára épül, mint az összes többi. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a hasonló filmek általában nem szoktak túl jól elsülni, akkor nem indul valami fényes kilátással a Barátság extrákkal, de javaslom, hogy akárcsak a főszereplő páros, mi is dobjuk félre ruháinkat előítéleteinket, és adjunk egy esélyt a filmnek; garantáltan nem fogjuk megbánni.

Gyönyörűen hideg és taszító erdei atmoszféra, ahol Neesonnak a vicsorgó farkasokat kell ezúttal badassként leküzdenie. Akciódrámába csomagolt túlélőfilm, pörgős, intenzív, feszült hangulatteremtéssel. Neesonnek ezek a szerepek pedig nagyon mennek. Nos, a rendező Joe Carnahan aki Füstölgő Ászokat és Szupercsapatot szállított nekünk, meglátjuk mit tud kihozni a témából. A Tízertréler adja.

- Gyilkos akarok lenni. Segítesz? – hagyja el a kérdés a kilenc éves Cataleya száját, amire a gengszter nagybácsi minden további nélkül odabök egy flegma Perszé-t, eldöntve ezzel a családját vesztett kislány sorsát, akit 15 évvel később is csak a szüleit meggyilkoló drogbáró iránti bosszúvágy éltet. Míg ő az áldozataira firkált virágokkal üzen ellenségeinek, addig az FBI és a CIA is belekeveredik az ügybe, hősünk nyaka körül pedig egyre inkább szorul a hurok, egyre kétségesebbé válik, hogy sikerül-e beteljesítenie bosszúját?

A korosodó egykori Piszkos Harry legújabb rendezésében, az FBI korai vezetőjéről rántja le a leplet, akit az A-listás sztárok mostani námbörvanja - teljes joggal - Leonardo DiCaprio alakít. Érdekes témaválasztásba keveredett ismét az öreg, mert a Hereafter sem éppen az a tipikus Eastwood-film volt, míg előtte az Invictus azon túl, hogy szép, dicső, és Freeman rendben van benne, eléggé elsikkad a korábbi rendezéseinek színvonalától. A Gran Torino óta be kell vallani, hogy nem alkotott újabb remekművet, pedig minden porcikájában megvan az, ami ehhez kell. És sejtésem szerint hiába ide Leo és a nagy FBI múlt, ez a film is működőképes ugyan, de messze lesz attól az egyszerű mégis gyomorba markolóan profi kisemberi történetektől, mint amilyen a Millió dolláros bébi, a Gran Torino, vagy neadj'isten a Tökéletes Világ volt.

Szűk farmer, bőrkesztyű, fehér skorpiódzseki. Nicholas Winding Refn legújabb rendezésében bepaszíroz minket a 80-as évek retrójárgányának anyósülésébe, ahonnan csak a legvégén leszünk képesek kikászálódni. És hogy milyen volt az út? Egyszerű, izgalmas, realisztikus és olykor nagyon száraz, miközben vakít a napsugár a szélvédőn keresztül és szól a szintetizátor zene. Refn úgy csapja pofán Hollywoodot turbóminimál atmoszférájú, művész-akciófilmbe hajló rendezésével, hogy a lehető legkevesebb kompromisszumot köti meg az álomgyárral. R besorolás, a saját erőszakos és realista stílus megtartása. De végül az a kevés kompromisszum vagy a túlzott művészies akarás vonja el azt a leheletnyi benzingőzt, amitől a Drive kevesebb lesz annál, mint amennyi lóerő a motorjában duruzsol.

Hát ez is elérkezett, és nem csak a sorozatra értem, hanem arra is, hogy az első pilot, ami tényleg maradéktalanul tetszett, nem untam egyetlen másodpercét sem. Szerintem ez nagyon jól sikerült, a karakterek érdekesek, a színészek jól játszanak, az egész Club és hangulata, olyan, amilyennek lennie kell (és volt). Oké, lehet, csak nagy Playboy rajongó vagyok, ezért vagyok ennyire oda, de ezt nézzétek el nekem. A tovább mögött spoileresen és részletesebben.