Nagy idő kellett, mire elértünk megint ide, de ismét faggatóztunk - legutóbb Donniet kérdeztük, előtte pedig Desmond Wallacet - az aktuális alanyunkat pedig már a címből tudjátok, úgyhogy csak annyit, hogy köszönet, hogy emailben bólintott és válaszolt nekünk néhány kérdésre: filmekről, Hollywoodról, és persze saját élményekről, tervekről.. Ha van kérdésetek, akkor kommentben nyugodtan tegyétek fel Koimbrának, és bízzunk benne, hogy szívesen válaszol rájuk ;).
 

- Mikor és mivel kezdődött a filmek iránti rajongásod?

Magam sem tudom. 88-ban vették meg szüleim az első videolejátszót, aztán a helyi VICO tékából folyamatosan kölcsönöztük a filmeket, letudtam a Chuck Norris klasszikusokat, de Michael Dudikoff, Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger műveit is szívesen nézegettük. A tévé is ekkortájt kezdett úgymond feltámadni, minden szombat este fél 10-kor egy-egy Charles Bronson filmet leadtak és már nem csak gáz, orosz vagy német alkotásokat sugároztak. Legalábbis bennem úgy maradt meg, hogy a 80-as években alig lehetett látni amcsi filmeket, inkább más ország piacáról választottak és sokszor nyúltak mellé. Na de a Bud Spencer-Terence Hill filmeket is így ismerhettük meg. Szóval szerintem a 80-as évek végén lendültem bele a filmnézésbe.

- A Filmdroidon miért pont a hírekre kezdtél el "szakosodni"?

Egyszerűen nem volt olyan oldal, amely sok hírt megosztott volna. Személy szerint folyamatosan ráncoltam a homlokom: „Csak ennyi? Nincs több?”. Keveselltem a híreket, így úgy döntöttem belevágok egy ilyesmibe. Nem is nagyon gondoltam másra, úgy voltam vele, hogy lesznek hírek meg néhány iromány/vélemény, esetleg kritikának nevezhető szövegek. Összeállítások, életrajzok is szerepeltek a tervben, ezek azonban a lustaságomnak „hála” elmaradoztak, pedig terv mindig van, most is egy Vin Diesel életrajzon gondolkodom, illetve egy olyan összeállításon, amely olyan filmek egyes jeleneteit mutatná be, ahol látványos üldözések folynak (a Fast Five kapcsán). Kezdetben még úgy volt, hogy egy posztban gyűjtöttem össze röviden a napi híreket, ezzel nem voltam megelégedve, így alakult ki a mostani forma. Igaz, hogy így se lehet az összes újdonságot kitenni (illetve lehetne, de ez csak hobbi), de legalább elértem, hogy a Filmdroid egyike lett a hazai „piacon” a legtöbb hírrel jelentkező filmes honlapoknak és nem két sorral szúrom ki az emberek szemét.

- Hogyan vélekedsz Hollywoodról mostanában? Szerinted az ötlettelenségnek, az eredeti forgatókönyvek hiányának mi az oka?

Válság van. Mintha a forgatókönyvírók sztrájkja után nem tudna magához térni a piac. Ötletek egyébként vannak, csak a fejesek inkább az effektekkel megtűzdelt tinifilmekben látják a gyors meggazdagodást. Frank Darabont mondta, hogy egyik forgatókönyvével házalt, megmutatta egy nagykutyának, aki azt mondta, hogy remek, szép és jó, de ezzel hogy tudják megtölteni a mozikat tinikkel? Jó forgatókönyvek akadnak, de most a remake és folytatás láz jellemző Hollywoodra, majd elmúlik, egyszer. Ha pedig a DVD piac vagy a kevés figyelmet kapott filmek felé fordítjuk tekintetünk, találhatunk olyan darabokat is, amit látva egyértelműen meg tudjuk mondani, hogy egy jobb rendező kezében ebből élvezhetőbb darab született volna, csak a fejesek magasról tojtak rá.

Ha a vesztesek kasztjába szorultál, akkor az esélyeid a zéróval vetekszenek. A zérónál pedig mindig van lejjebb. Nicholas Winding Refn trilógiája ezt a mélységet igyekszik bemutatni a dán alvilág minden szennyes és mocskos apró szilánkdarabján keresztül, ahol az élet vagy a család mit sem számít, ahol csak egy darab hús vagy, ahol semmit sem érsz, és ezért még tenned is kell. A Pusher első részében ismerhetjük meg Franket és Tonny-t, a második rész utóbbit helyezi előtérbe miután kijött a sittről.

Ennek az apropóján készített pár fotót az Empire a főszereplőkről és a rendezőről. Igazi gyerekkori vhs klasszikusként pörgött nálam rengeteget ez a vígjáték. Hármuk közül Steve Martinon látszik legkevésbé az idő?


 

 

A nyári blockbusterszezonra ezt most baromi jól beillesztették, mert rengeteg benne az akció, a cgi pedig kifejezetten gyönyörű. Az első részt be kéne pótolnom addig, mert ennek bizony lehet, hogy adni kell egy mozit (bár az idei blockbuster szezon igencsak izmos). Az első rész egyébként milyen? Valaki?


 

Július 12-én startol a Ments meg! hetedik és egyben záróévadja Amerikában, és mi itthon abban a különleges helyzetben részesülünk, hogy az AXN egy nappal a kinti premier után szállítja nekünk az epizódokat méghozzá - ha minden igaz - akkor szinkronnal. HATALMAS köszönet ezért a villámtempóért. Mindenképp kap majd írást a kezdő rész, ahogy egészen biztosan lesz szó majd az egész sorozatról úgy ámblokk. Az első promóvideóban Eddie Vedder húzza fel az alaphangulatot a jellegzetes tűzoltó motívumokra, ami bár szintén kellemesen idézi a legjobb dramedy pillanatokat a sorozatból, a hatodik évados beharangozót képtelen túlszárnyalni. Bár ha azt nézzük, a promo baszottul zseniális volt, maga az évad viszont csalódást hozott számomra. Remélem ez nem alakul ismét így és méltóan búcsúzik az írek legtökösebb tűzoltója és az egész brand.


 

A lényeg, hogy oszd meg :).


 

A Terminator 2 kőkemény dráma. Legalábbis ezen tréler alapján szinte gyomorba markoló, ahogy a befejezés mindig is epikus volt. Pazarul összevágott anyag, Schwarzenegger egyenesen könnyfakasztó, Edward Furlong naiv tinédzser, a zene perfekt összhangban a képekkel, másfél perc tragédia James Cameron klasszikus mozijából.

Luke Goss, Vinnie Jones, Tamer Hassan, Val Kilmer, Annalynne McCord és 50 Cent. Ez a felsorolás nekem bőven elég volt arra, hogy egy szórakoztató és akciódús b-film reményében megnézzem a Blood Outot. Nem pont azt kaptam, amire számítottam, de hogy nem unatkoztam alatta, az mindenképp a pozitívumok listájára írandó, csak sajnos azt már nem tudom ilyen magabiztosan kijelenteni, hogy különösebben jól szórakoztam volna.

Ha valaki elbírja viselni ezerháromszáz-negyvenötödjére az egyik legidegesítőbb amerikai romantikus filmes klisét, az "elakarok mondani valamit, de mindig közbejön ez meg az, de igazából jobb, ha nem mondom el, mert úgy nekem is könnyebb és hosszabb lesz tőle a film"-et, akkor cserébe kap néhány hiteles és egészen kellemes, meglepően hangulatos jelenetet Jason Batemantől és egy baromi aranyos neurotikus kisfiútól.

Nem sok jót vártam ettől a filmtől, de bíztam benne, hogy Jack Black képes lesz feldobni pár ütős poénnal, és hát… próbálkozik-próbálkozik, mint anno Tordas a VV4-ben, csak sajnos az eredmény itt is ugyanaz a pofáraesés, így maximum kínunkban nevetünk.

Ami a forgatókönyvet illeti, az eredeti, Jonathan Swift-regény első két része alapján íródott, ám a készítők tényleg csak az alapokkal dolgoztak, és minden mást – mint például a mondanivalót -, kihúztak a listáról, de semmi vész, kapunk helyette nem is egy, hanem mindjárt két romantikus szálat, ill. egy óriásrobotot.