Akcióhősnek születni kell, ugyebár. John McClane az a fajta, aki már spermium korában gyújtotta a cigiket és seggbe rúgta a többi kis gecit - szó szerint -, mert mindig is utált veszteni. Persze még így is Joe Hallenbeck kisöccsévé válhat csak maximum, hisz nála morózusabb és cinikusabb akciósztár nem termett a '90-es évek környékén. Az első rész után két évvel megszületett McClane hadnagy második, rossz helyen és rossz időben megtartott hópelyhekkel és golyózáporral tűzdelt istenverte karácsonya.

Tömör dráma és absztraktizmus keveréke egy esküvőben, amibe beleszól a világvége, Trier pedig megint valami eszement mondanivalót akkor közölni velünk. Ehhez pedig zseniális szereplőgárdát hozott össze: Kirsten Dunst, Kiefer Sutherland, Charlotte Gainsbourg, John Hurt, Alexander Skarsgård, Stellan Skarsgård. Érdekesnek ígérkezik, de Triertől ez követelmény.

Dübörög a metál, Joseph Gordon-Levitt beválasztott rendesen. Itt kérem dráma lesz, még hozzá az A-kategóriás fajta. JGL mellett a Fekete hattyú, Natalie Portman és egy kiskölyök is feltűnik. Kifejezetten rühellem ezt a zenét, de ezzel a nyers és kaotikus képi világgal, zsigeri karakterekkel körítve sikerül szétzúznia mindent. Meg kell majd nézni.

Most jössz ki a sittről. Már várnak. Begyújtod a soron következő cigidet. Hazafelé tartasz, már ha lenne otthonod. Új lakásba visznek. Elhatározod bármi legyen, te oda, vissza a hűvösre többé soha nem mész. Befut az első meló. Elutasítod. Partit rendeznek a szabadulásod tiszteletére. Kiábrándító. A piti utcai simlisek félnek tőled, a cimboráid üdvözölnek. A családodra gondolsz, amiből egyedül már csak a húgod él, de ő is őrült és épp az alagsorban akarja magát megdugatni valami lúzerrel. Újabb cigire gyújtasz. Egy elbűvölő lánynak segítesz nehogy kirabolják. Később megjelenik a partidon. Elhívod dumálni. Felajánl egy lehetőséget, egy híres sztárra kell vigyáznod. Megadja a címet. Elsétálsz. Segítesz egy régi ismerősnek. Másnap. Cigi, aztán bekopogsz a házba, ahova irányítottak.

Pár éves kölyökként majd a torkunkon akadt, de most egyszerűen nem bírom letörölni azt a méteres mosolyt a számról. Gizmo epic shit!


 

Kijött a Green Lanternből egy 4 perces tréler. Mintha a cgi-be pc-s elemeket kevertek volna bele, amik néhol egész jól néznek ki, máshol meg teljesen abszurdak, ha egy tényleges filmről beszélünk. Popcorn móka, a recept a szokásos: képregény adaptáció alapján. Kánikulában érkezik, és ha a film nem tetszik majd, akkor a mozi légkondija nyújthat némi vigaszt, mert valószínűleg ott leszünk. Ryan Reynolds egyelőre a legstabilabb pont.

A kérdés adott: Néznéd vagy sem?

Néhány különlegesebb plakát, az olykor felmerülő alkotói silányságot ellensúlyozandó. Az első rögtön mehetne a falamra.

Megtörve az ázsiai filmek iránt tanúsított un-szimpátiámat rávetettem magam Bruce Lee mentorának történetére, hiszen a kung-fu filmek gyerekkorom meghatározó csapásvonalai voltak, ráadásul Bruce Lee rendrakásait kétpofára zabáltam. A kung-fu film, mint zsáner, nem állt tőlem messze fiatalként, de főleg Jackie Chan és Jet Li munkássága volt az, amit kifejezetten kedveltem, és persze az all-time nindzsafilmek azok, amelyek kitörölhetetlen képkockákat égettek a memóriám apró pórusaiba.