Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

Pénzcsináló / Moneyball (2011)

2011.12.30. 16:00 Gevin

A Moneyball 2011 legintelligensebb filmje. Ahhoz az idézőjelbe tett könyörtelenséghez, amit olykor behoz, azonban elengedhetetlen ez az intelligencia. Azért, mert az a vászonra vetített száztíz százalékos életszerűség produkálja azt, hogy realista filmmé váljon, ahol a főhős hiába meríti ki abszolút módon a pozitív karakter fogalmát, végül ő is bukásra van ítélve. Még akkor is, ha a hazafutás csakhogynem sikerül neki - pont ez a "majdnem" zavarja a legjobban. Brad Pitt karakterének az esélyei megvannak a különböző életszakaszaiban, de a dicsőség minden esetben lepattog a válláról. A reformistáknak mindig fájdalmas az áttörés.

Billy Beane (Pitt) előtt hatalmas lehetőség és döntés állt karrierje elején. Benne volt mindaz a jellegzetes tulajdonság, ami csak nagyon kevés baseball-játékosban ötvöződik egyszerre. Legalábbis a játékosfigyelők bizton ezt állították. Döntenie kellett, hogy ösztöndíjjal tovább tanul vagy beáll profi baseballosnak. Utóbbit választotta, de mint az kiderült, a nagy öregek tévedtek. Billy nem volt jó a pályán. Évek múltak, de nem változott a játéka, képtelen volt magából kihozni többet, ezért felhagyott vele. A sors iróniája, hogy pont az lett belőle, akik ezt tették vele. Játékosfigyelő lett, később pedig az Oakland csapatának szakmai igazgatója - nem véletlenül. Miután elveszt velük egy fontos meccset, és a legjobb játékosait eladják - akiket ő nevelt ki -, Billy stratégiát vált. Mindezt egy közgazdaságtanból diplomázott ifjonccal (Jonah Hill, aki egyébként egy filmjében sem volt még ennyire visszafogott, már-már naivan kedvelhető) együtt teszi, a statisztikákra alapozva. Ez a Moneyball. Szűk keretből válogatnak össze egy olyan csapatot, amely esélyes a hosszútávú győzelemre, de a nagyobb kluboknak már ilyen-olyan okok miatt nem kellenek. Természetesen a vén tapasztalt rókák ellenzik ezt az egészet, és eleinte egyáltalán nem is működik. Túl kicsi a minta. Aztán egyszer csak minden megváltozik.

Aaron Sorkinban ha valamit lehet szeretni, akkor azok egyértelműen a forgatókönyvei. Ahogyan tette azt a Social Network-nél, azt teszi itt is: egy olyan világba léptet be, amit még csak felületesen sem szükséges ismerned ahhoz, hogy a film közben a magadénak érezd. Lehet, hogy nem az alapoknál kezdi, de az teljesen biztos, hogy a legmélyére visz. Ehhez már csak olyan élő-lélegző karaktermegformálókat kell választani, akik vérprofik.

Brad Pittnek nem ez a legjobb szerepe. A folyton pótcselekvéseket végző elvált férj, apa, de legfőképp megfigyelő bőrében Pitt rutinosan játszik. Nincsenek giccses csapat-összeölelkezős momentumai, nem mond szerencsesüti minőségű okosságokat, és amikor meg kell válnia egy játékostól azt is három mondatban teszi - amikor veszi őket szintúgy. Ellenben vannak hatalmas pillanatai. Olyanok, amiket csak ő él meg, amik lelkének, múltjának egy apró szegmenséből fakadnak és nőnek óriásivá, de kizárólag saját magában. Ahogy mondtam a forgatókönyv nagyon okos. Épp ezért, amikor a szentimentális pillanatokhoz érünk, még ott is ésszel kezeli a szituációkat. Pont ez vezet oda, hogy a hatalmasra növő szakmai igazgatót, aki megváltoztatta ezt a sportot, a szívünk egy kis része valahol végtelenül éljenzi, de csak épp annyira finoman, ahogy ő maga bánik az érzelmeivel. Ahogy az utolsó jelenetben mindent megtesz azért, hogy soha ne felejtsd őt el.

Bennett Miller megfontolt, lassú és kifejezetten rétegfilmje nem fog mindenkinek tetszeni. Meccset alig látunk, váratlan fordulat nincs, a káromkodások mérsékeltek. Annál több itt-ott megbújó poén rejlik benne, eszméletlenül hatásosra vágott flashback-túrák, és olyan fényképezés, amely magába húz. De középen mégiscsak Billy Beane maga áll, aki már rég hazafutást ütött, csak még nem vette észre - a film egyik legmegkapóbb jelenete. És mi csak nézzük. Ahogyan elért oda, ahová tartott. És? Az lényegtelen, ha nincs mögötte értelem. A Moneyball mögött van. Rengeteg. 8/10

3 komment

Címkék: sport dráma filmkritika 8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr193506853

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2012.01.01. 18:43:40

Nekem is bejött, pedig rühellem a baseballt, bár sokat nem is tudok róla. Nagyon el tudja kapni az embert, hatásos és érezelmes. Tetszett, hogy kevés meccset látunk, mivel nem is nagyon a játékon van a hangsúly. Ugyanez volt a Social Networknél. Sorkin tud!

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2012.01.01. 20:14:34

"Ugyanez volt a Social Networknél. "

Hát ezért írtam pont azt, amit.

Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2012.01.01. 22:05:52

Utólag feltűnt, csak nem jutott el az agyamig xD
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása