Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

Szalmakutyák / Straw Dogs (2011)

2011.12.18. 12:37 Gevin

Rögtön vallomással kezdeném: az eredeti Sam Peckinpah féle klasszikust nem láttam - elkezdtem, de kellő hangulat hiányában 10 perc után feladtam - szóval a viszonyítási alapom édes kevés. Viszont basszus, ez remake és még van egy olyan tulajdonsága, hogy jó is. Nyilvánvaló mondjuk, hogy ez most az a felállás, amikor a forgatókönyv profisága tükröződik a feldolgozásban, mert tonnányi feszültség, masszív kisvárosi atmoszféra és pengeélen egymásba futó cselekményszál építi David Zelag Goodman '71-es szkriptjét. És mivel ezt tekintettem meg előbb, mint az eredetit, ergo a nyakamba vehetem az ide lőjetek táblát, mert akármennyire nem érhet az eredeti nyomába, gyenge másolat blablabla, nálam most abszolút módon működött.

Pedig a felvezetésben a percről percre egyre több felbukkanó sorozatszínész még csak nem is tesz mély benyomást a nézőre. A játékuk amatőrnek és szenvtelennek hat. Ráadásul ki ez a pöcs, akit a dicső Dustin Hoffman helyére hoztak be, mint főszereplő mukit. Valami James Marsden, szóra sem érdemes - avagy mégis, de erről picit később.

Szóval adott ez a kisvárosi miliő, ahová David (James Marsden) és Amy (Kate Bosworth) költözik. Amy itt nőtt fel, és amint alkalma nyílt el is viharzott ebből a porfészekből, ahová most azért térnek vissza, hogy David befejezhesse a forgatókönyvét. Amy attitűdjét hamar megértjük: sörtől bűzlő, borostás tajparasztok, részeges redneck-ek, csupa tanulatlan seggfej lakja a kisvárost, ahonnét kinézik a maradni kívánó jövevényeket. Pláne ha még pénzük és eszük is van. Amy apjának háza kissé megkopott az idők során, így felbérelik a lány egykori fasziját és annak csürhéjét, hogy hozzák rendbe a tetőt - mit felbérelik, a kockákat nem csak az ingén viselő egykori udvarló pofátlanul ajánlja fel a szolgálatait a helyi kocsmában. Természetesen ez a töketlen barom, az újdonsült férj mindannyiuk szemében szálka, ezért lassú, de annál frusztrálóbb módon kezdik megtaposni az idegeit. Az egykori vonzalom pedig csak a lány oldaláról csillapodott le - apropó a csürhe minden tagja szemmel bassza a lányt, ahányszor az csak feltűnik előttük. Nem kell sok, hogy ezek a vadbarmok a tettek mezejére lépjenek. Eggyel nem számoltak: hogy ez a pápaszemes író mégsem tökök nélkül született.

A forgatókönyv majdhogynem tökéletes. A feszültséget ügyesen, hömpölyögve építgeti, hogy aztán a legjelentéktelenebb mellékszereplővel lódítson egy hatalmasat. A színészek eleinte nem is képesek felnőni a profiságához. Mégis van ebben az Alexander Skarsgard-ban (True Blood) valami visszataszító. Ami a nyájas csevegései, a dühtől eltorzult tekintetében mutatkozik meg. De valójában lehet, hogy maga a karakter az, aki ennyire gyönyörűen felépített rohadék, akit egy piszkavassal vernénk pépessé, amíg teljesen felismerhetetlenné nem válik - Skarsgard túl szerény ehhez. A feszültség a kétes alakítások ellenére is jócskán érezhető. Ahogy haladunk előre, úgy durvul el a helyzet, válik egyre kínosabbá, egyre frusztrálóbbá. David tűr és tűr, míg végül nem tehet mást, mint kirobban és megvédi a feleségét és saját magát - James Marsden a végjáték egy pontján akár Tom Cruise is lehetne, olyannyira élvezettel hadonászik a szögbelövővel és a shotgun-nal, hogy egy pillanatra elképzeltem. Persze olyan közönséges ripacskodásoktól sem mentes a film, mint James Woods eltúlzott, paródiaszerű kirohanásai.

Kate Bosworth-al sem volt különösebb gond, sőt, volt ahol olyan szépen húzott elő ügyes kis trükköket a nem túl tág színészi tehetségéből, hogy egyenesen meglepődtem. A feka seriff a film a legérdektelenebb - mondjam úgy - FEKETE színfoltja, aki karcolta a "Hogyan színészkedjünk úgy, hogy ne vegyen észre az égvilágon senki" formátumát.

A vágások expresszívek, remek ütemben döngölnek a földbe, amikor arra szükség van - a vadászattal egybekapcsolt jelenet hihetetlenül ügyes. Olykor kissé megtörik a tempó, a feszültség alábbhagy, de a végére képes felnőni a fináléhoz. A bekattant redneck-sereg ostromolja a házat, amikor a töketlen nagyvárosi ember kifingat mindenkit. Felcsendül a klasszikus bakelit, előkerül a szögbelövő és a medvecsapda, aztán mindenki azt kapja, amit megérdemel. Egy kibaszott bosszúfilm is lehetne, végül is majdnem az. Egy biztos, hogy Peckinpah eredetijét mindenképp beszerzem, mert ha állítólag az mestermű, akkor ez csak a kistestvér. De egész ügyes. 7/10

2 komment

Címkék: thriller filmkritika 7/10

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr943470946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sparrow · http://movietank.blog.hu 2011.12.18. 14:46:29

Kellemes meglepetés volt. Marsden játékától meg tátva maradt a szám, főleg hogy idén a másik filmje a Hopp. Hamarosan írok egy összehasonlító bejegyzést a régi és az új Szalmakutyákról.

koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2011.12.29. 15:48:51

Nekem nem tetszett. Feszültség? Nincs. Csak ásításra ingerel, mikor Marsden egyedül caplat a pukkával, csaját meg éppen otthon gyűrik. Nem láttam az eredetit, de remélem jövőre látni fogom Peckinpah mester munkáját. Ebben a filmben kettő értékelhető dolog van: Marsden játéka és Bosworth teste:D
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása