Őrült, dilis, szerelem. \ Crazy, Stupid, Love. (2011)

Steve Carell, napjaink egyik legviccesebb arca nem nagyon szokott melléfogni, ha vígjátékról van szó, és most sem mondott le eme jó szokásáról. Az Őrült, dilis, szerelemben egy széthulló család fejeként kell helytállnia a mindennapokban, egy görbe estén azonban a szárnya alá veszi egy jóképű nőcsábász (Ryan Gosling), aki rövidesen megtanítja a csajozás művészetére. Később aztán már mindenki szerelmes lesz mindenkibe, egyre kuszálódnak a szálak, a skalpvadász apukának gyűlnek a trófeái, de közben még mindig a feleségét (Julianne Moore) szereti, szóval lesz itt mindenféle fordulat, ami szem-szájnak ingere. Hogy vicces a film, afelől semmi kétség nincsen, jók a szövegek, jók a színészek, és a történet is tartogat egy pár igen kellemes meglepetést, de van sajnos egy igen nagy hibája is. A két órásra hizlalt játékidő néhány teljesen felesleges és baromi unalmas jelenethez is vezet, amitől időnként nagyon elakad a film, és nehezen veszi fel újra a ritmust. Ettől függetlenül azonban érdemes megnézni, mert a Barátság extrákkal mellett az év egyik legjobb vígjátéka. 7/10

Csajok Monte Carlóban / Monte Carlo (2011)

Három barátnő (Selena Gomez, Katie Cassidy, Leighton Meester) Texasból Párizsba utazik, hogy kirúgjon kicsit a hámból, de az utazás nem egészen úgy sül el, ahogy eltervezték, ezért éppen kapóra jön nekik, amikor egyiküket összetévesztik valami gazdag ribivel, mivel belekóstolhatnak a milliomosok mesés életébe. Mintha a forgatás csak ürügy lett volna, hogy a stáb gyönyörű európai helyszíneken nyaralhasson, legalábbis erre utal a rengeteg magasból fényképezett tájkép, ill. a sok teljesen felesleges jelenet, ami kb. a játékidő felét teszi ki. A második felében már azért a történet is ad némi életjelet, de néhány erőltetett szárnycsapás után kifullad a szokásos „Légy mindig önmagad” mondanivalót szánkba rágó giccsparti emelvényén. A színészek csak annyira rosszak, amennyire egy rom-komban rossznak kell lenniük, Selena Gomez meg továbbra is úgy néz ki, mint aki most ballagott el az általánosból. A film hosszú és unalmas, a legrosszabb pedig az, hogy nem tart sehonnan sehova. 3/10

Testcsere / The Change-Up (2011)

A címből nem nehéz kitalálni, hogy miről is van itt szó, igen, két ember testet cserél, ami a hirtelen megfiatalodás/öregedés mellett mindig is Hollywood egyik legjobban preferált témája volt. Ezúttal egy fiatal, csapongó életű srác (Ryan Reynolds) és egy háromgyerekes családapa (Jason Bateman) teste cserélődik ki, mikor éppen azt ecsetelik egy szökőkútba való pisálás közben, hogy mennyire irigyek a másik életére. Rövidesen azonban már meg is bánják eme kijelentésüket, és mennének is vissza a szökőkúthoz, hogy hasonló módszerrel visszacsinálják a dolgokat, ám meglepetten tapasztalják, hogy a kútnak bizony lába kelt. Ezután jöhet a szokásos jellemfejlődés, és az üzenet, hogy annak örülj, amid van, és ne a mások életét akard élni, blabla, az újítás az egészben csupán annyi, hogy ezúttal különféle altáji poénokkal igyekeztek feldobni a már jó párszor lerágott sztorit. A rendezőnek pedig igen sajátos kapcsolata lehet a gyerekekkel is, mert a csecsemőket gusztustalan, retardált kis szemétládákként tünteti fel, akik egész nap ordítanak, és előszeretettel fossák arcon az apjukat. Sajnos a Testcsere is elköveti ugyanazt a hibát, mint az Őrült, dilis, szerelem, és jó fél órával megugorja a szükséges játékidőt, így az óránkra is igen gyakran rápillantunk. 5/10