Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

The Walking Dead 2x07: félévadzáró

2011.12.01. 15:50 Gevin

Nem rég lehordtam ezt az összegányolt második évadot és most meglepő módon nem belerúgok még egy kiadósat a földön fetrengő szerencsétlenbe, hanem meg kell, hogy dicsérjem. Méghozzá azért, mert a zombi, aki eddig írta átadta a stafétát végre valami rendes írólegénynek, aki kivágta a kukába azt a sok elmaszatolt szkriptet és az utolsó részt megtöltötte drámával és egy kevéske suspense-el. Olyannal, ami működik és nem fullad le. Némi spoiler a továbbra kattintóknak.

SHANE THE BOSS! Kezdjük azzal hölgyek-urak, hogy van egy karakter, akit gyűlöltek, szerettek, védtek, taszítottak, kívántak, ráfintorogtak míg végül egy aljas féregnek akarták beállítani - mert végül is az volt. Na most ez a karakter maradt az egyetlen a Walking Dead-ben, aki észérvekkel, a poszt-apokaliptikus világ szabályainak betartásával reagált a bekövetkező helyzetekre. A nagy kár, hogy a totális kifakadására a nyamvadt hetedik részig kellett várni - mialatt esemény utáni tabletták kihányásával és aszott, kútba szorult zombikkal fecsérelték el az időt többek között -, de azzal, hogy Shane félőrült ámokfutásba kezdve pumpálta tele ólommal az élőhalottakat, egyben ébresztőt fújt. Felébredt a sebzett, gyerekével és nejével bajlódó vezető, aki még a zakkant, irracionális érveket is elfogadta volna, csak maradhasson. Felébredt a kétségbeesett anya, a gyengélkedő redneck, az idegesítően bamba öregember és mindenki, aki kicsit is illúziókkal tarkította ezt az átkozott zombifarmot. Felébredtek megkeseredett álmukból, hogy egy sokkal rosszabban túléljenek.

Pontosan az történt ebben a félévadzáró epizódban, amit említettem: miszerint, ha van mozgalmasság, a dráma is tudja hova növeszteni a gyökereit. Na persze ebben a részben sem dózerolták le fél Chicagot Michael Bay módjára, de végre történt 1-2 esemény. Az utolsó tíz percben aztán elszakadt a cérna, a feszültség éppúgy dobta le láncait, ahogy Shane a zombikkal tömött pajta kapujáét, hogy ez az eszetlenség végérvényesen megszűnjön a fenyegető veszéllyel együtt maguk körül. És csupán néhány percbe volt sűrítve az egész, de az azt megelőző felvezetés is hosszú idő óta az egyik legpontosabb dramaturgia volt. Rick és Hershel párbeszédétől kezdve, Shane kiborulásáig.

A cliffhanger-szerű befejezés hiába volt csontra kiszámítható - gyere már, kislány! - a remek rendezés miatt egyszerűen karcolta a profizmus szintjét. Ahogyan mindenkiben tudatosult végre, hogy ez a világ kidobja magából azt aki gyenge, ha egykori illúziói elferdítik gondolkodásmódját. Az mehet az erdőbe félig lemállott arccal és lógó belekkel sétálni.

Reménykedem, hogy a februárban érkező folytatás már nem esik bele az egy-helyben toporgás hibájába. Mert így most akad néhány remekül kalkulálható cselekményszál, csak éljenek vele. 7/10

komment

Címkék: sorozatkritika the walking dead

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr463429009

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása