Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

A rettegés íze: The Woman (2011) - vol. 2

2011.11.25. 16:00 Gevin

(Előzmény: Jones kritikája.)

Az a gyönyörű a Womanben, hogy valójában nem a foglyul ejtett, pincében láncra vert vadnő az igazi áldozat, hanem a totális reszketésben megcsömörlött, roncs amerikai család. Lucky McKee filmje valójában tényleg nem igazán horror: egy masszív pszicho-thriller, az az idegeken trappoló fajta, amelytől nem retteg az ember, de mint szemlélő szabályosan fájdalmas végignéznie. A horror jelzőt az utolsó negyed óra, a revenge által erőszakban tobzódó jelenetek miatt kell ráaggatni, mert az mindenképpen kimeríti azt.

Chris Cleek hazahurcolja a vadnőt, pincéjében láncra veri, majd bemutatja családjának és közli, hogy civilizálni fogja. Már ez az alapvető attitűd olyannyira kiábrándító és meghökkentő, hogy tágra nyílt pupillákkal tudatosul a nézőben, de ahogyan erre a család reagál, az az igazán borzongató. A családfőtől, a férfitól (az Úrtól) retteg a család összes tagja, és amikor ezt a revelációját hangoztatja, a csöndes megdöbbenésen kívül senki sem mer mást reagálni.

McKee a családon belüli terrorra koncentrál és a legprofibb hozzáértéssel szemlélteti azt - amihez Jack Ketchum asszisztál. A film atmoszférája nyomasztó, mintha a legkeményebb gyomorgörcs kínozná a főszereplőket, az idegeiket egy lágy szellő fel tudná robbantani. Rettegve, belül megnyomorodva élnek évek óta az elnyomó férfi hatására, akiben a pszichopata már rég testet öltött, csak védőburokként magára húzta ezt az apa és férj álcát. A normális amerikai átlagember gúnyáját. Eleinte a néző kóvályog, képtelenek vagyunk azonosulni bárkivel is - hiszen egy mocskos, agresszív vadnő és egy kegyetlen, szadista hímsoviniszta közül valljuk be, nem egyszerű a választás. McKee nem akarja, hogy azonosuljunk. Láttatni akarja ezt a korcs, agyonvert, szétzilált családot, amint az próbálja mutatni az ellenkezőjét, miközben belül kivérezve, rezignáltan üvölt.

A zene abszolút rendhagyó - ezért érthető, hogy sokan szidják, nem tipikus horrorhoz való, de ez nem is egy tipikus horror. Mckee a zeneválasztással nem sokkolni akar, nem ijesztgetni vagy hirtelen az arcunkba mászni. Illetve hátsó szándékként ez valahol végig meghúzódik a játékidő alatt, de másként. Azt a maszkba bújt, normális család látszatát akarja ezzel tovább erősíteni, amelyet a szereplői mutatnak. Hogy totál természetes ha egy vadnőt tartanak fogva a pincében, hogy a feleség magyarázat nélkül kapja a pofonokat, hogy a tinédzser lányt az apja megerőszakolja, vagy hogy a saját fiát a maga torz, elbaszott képére formálja. Mert ebben a családban ez már mind megszokott. Az apa számára ezek a dolgok semmiféle újdonsággal nem hatnak, és a családtagok is belekényszerülve "fogadják el" ezeket a helyzeteket. Mckee zeneválasztása épp emiatt olyan hatásos, gyomorba markoló, mert alapvetően nem szomorú, sőt, már-már vidám. Egyszerűen csodálatos, ahogyan ezt a kegyetlenség kidomborítására használja fel.

A rendezés némely képátúsztatásaival, illetve az éles-gyors vágásaival itt-ott ténylegesen gagyin hat - legalábbis előbbi mindenképp. Utóbbit azért - főleg a fináléhoz közeledve - mesterien adagolja McKee, pont olyan gyors és rettenetes hatást ér vele, amelytől viszolyog a néző. Ez a cél.

A folyamatos, idegőrlő, összeroppantó feszültséget tetőzi be a finálé. Bár lehet, hogy elsőre egészen másképp tudatosul, de a The Woman minden rezdülésében feminista film - ahogy Rusznyák kolléga is említi -, amelyet a végjáték sallangmentesen megerősítve közvetít. Igazából totál klisé ami történik - gátlástalanul jön, de kötelező -, másra nem is lehet számítani, mert mindenki ezt várja. Elszabadul a vadember és a kiszolgáltatott, testileg-lelkileg megnyomorított nők nevében ösztönösen áll bosszút. Szakad a hús, ömlik a vér, brutális negyed órás mészárlás veszi kezdetét, amely minden erős gyomrú jelenetét beleértve kielégítő. Mindemellett a néhol kissé hatásvadász öldöklés egy fokkal tompítottabb módban még jobb lehetne. McKee kicsit túlszalad az ábrázolásmódon - a szívkitépés azért erős.

Ezen a ponton azért beszúr egy váratlan fordulatot, amelyre 1-2 kesze-kusza megjegyzésen kívül az ég világon semmi sem utal. De mégis akkorát üt, hogy szinte leszakad az ember állkapcsa. Aztán a záróképsorok csak ráerősítenek a pazar színészi játékra (konkrétan Pollyanna Mcintoshtól kezdve az egykori ribanc, mostanra tanárnővé alakuló Carlee Bakerig mindenkit intenzív seggnyalással lehetne dicsérni annyira jók) és a minden ízében erős mondanivalóval megrendezett műremekre.

Dög egy alkotás ez, brutális, kemény, masszív, idegőrlő, de baszott mód hatásos. 8/10

5 komment

Címkék: horror filmkritika 8/10 a rettegés íze horror rovat

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr853410745

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Evana 2011.11.25. 22:32:17

Oké, ez lesz az a film, amire, ha bárki kérdezi, nem fogom tudni megmondani, hogy jó-e vagy sem mások véleménye alapján, ugyanis még ez a leírás (habár eléggé szembemegy Dr.Jones írásával) alapján sem tudom eldönteni, hogy akkor ez most jó vagy nem. Egy dolgot tudok biztosra mondani, hogy nem fogom megnézni xD.
Azt feltétlen megjegyezném, hogy remekül kerülted ki és magyaráztad meg, amit Dr.Jones nemes egyszerűséggel sz*rnak titulált... pölö zene. :D
Egyébként a végén lévő vérengzés, amennyiben ugye egy vadnőről beszélünk, egyáltalán nem túlzás a szívkitépés, még akkor se, hogy amikor elolvastam ezt, akkor elröhögtem magam. xD

Dr.Jones · http://mediaviagra.blog.hu 2011.11.25. 22:50:47

@Evana: akkor röhögnél igazán, ha látnád azt a jelenetet, ott egy pillanatra a fejemhez is kaptam, hogy ezt most így tényleg komolyan gondolták-e :D
A zenével meg leginkább az volt a bajom, hogy akkor volt, amikor nem kellett volna, mert annyira nem illett oda, hogy abszolút kirángatott a jelenetből, és akkor nem volt, amikor meg kellett volna, mert néha olyan unalmas a film, hogy helyenként illett volna feldobni néhány dallamocskával.

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2011.11.26. 10:56:57

@Evana: "..hogy amikor elolvastam ezt, akkor elröhögtem magam. xD "

Hát ebből is látszik, (még úgy is, hogy te nem láttad), hogy az a jelenet erős túlzás. Az tényleg értelmetlenül brutális akart lenni. Másképp kellett volna megoldani, mert maga az amit közvetít bárhogy ütött volna.

Evana 2011.11.26. 10:58:06

@Dr.Jones: Jaaaj, aham, értem, szóval az időzítéssel volt a gond... világos :D De látod, Gevin ezt is hogy megmagyarázta xDDD

Evana 2011.11.26. 11:00:59

@Gevin: Okés, értem, szóval akkor ez tényleg erős túlzás, ha már mindannyian ezt mondjátok. Hát, kicsit elszállt velük a ló :D
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása