Washington D.C. 1865. A háborúnak vége, Lincoln halott.
Ezzel a mondattal indít a Hell on wheels, amihez tartja is magát a kezdőepizód. Cullen Bohannan (Anson Mount) meggyóntat egy bűnöst. Feloldozásként fejbelövi. Majd irányt vesz az első transzkontinentális vasútvonal építésének munkálataihoz. A pisztoly itt is kelleni fog. Eközben a vasútvonalat kézben tartó Thomas Duran (Colm Meaney) harsog ambíciózus beszédet támogatásért. Lelkesítő, pátoszos beszéde valójában üres fecsegés. Egy lószar. A lényeg, hogy megkajálják, akár gyorsan akár lassan. A kapzsiság hajtja. Aztán egy dialógus a rabszolgák felszabadításáról, háborús múltidézés és skalpvadász indiántámadás után a plot körülbelül körvonalazódni látszik. A történet szövevényessége egyelőre nem egy Inception, de a karakterekben akad potenciál, és megkockáztatom, hogy kell neki 5-6 rész mire bepöccen, onnantól viszont kellően bűzlik majd.
Hazai vizeken elég erőteljesen fújolnak a pilotra, miszerint az steril, politikailag túlzottan korrekt és nincs benne puskaporos hangulat. Kénytelen vagyok védelmére kelni, mert ugyan való igaz, hogy nem merültünk el térdig a Whiskyben, kaptunk rabszolga négert - Common a rapszakmából természetesen -, és meglepetést az indiánok sem okoztak. DE. Az Anson Mount által alakított főszereplő múltját vérző sebek százai torzítják, ha kell templomban öl, a bosszú élteti. Markáns westernmotívumok (nyilván nem újdonság). A szakállas félkezű, erkölcsi határokon átrobogó öregembert is meg kell említeni, mert bár kevésszer tűnik fel (és még kevesebbszer fog a jövőben, hehe), kellően mocskos az itteni hangulathoz.
A fényképezés, a kékes szűrővel megbolondított pirkadat, a robbanások pontosan passzolnak az AMC sorozatok minőségi kivitelezéséhez - lásd The Killing, Breaking Bad. Felnőni nem tud hozzájuk összképileg (sem tartalmilag) még, de látványban semmivel sem bénább.
Mégis Ason Mount a legtöbb, amivel bír a Hell on Wheels. Többek közt Eastwoodtól lopott manírokkal illetik (szerintem akkor már inkább Daniel Day-Lewis hasonlóság), de ugyanmár, köze nincs a fennsíkok csavargójához. A múlt által megtépett férfiembert remekül simította képernyőre, inkább a mellette erőteljesen buzgálkodó Colm Meaney volt az, aki a túljátszást karcolta. Főleg az utoljára gonoszul felkent szónoklata volt, ami már-már komikusan festett. Ennek ellenére mindkettejük karaktere kibontakozva fog nagyot rúgni. A többiek valóban inkább a nem túl érdekes tábort erősítik. Első látásra azt mondanám, hogy, mint a SoA-nák anno, kell neki jócskán kibontás (akár egy egész évad is, mire istenesen zúgni kezd), de mindenképp érdemes esélyt adni neki, főleg a westernkedvelők körében. 6/10-et kap tőlem, de az első évadot mindenképp tömbösítve kortyolom majd.
A nyitánya egyébként pazar volt, 4.3 milliós össznézettséget produkált.
