A 300 producerei egy R besorolású, 3 dimenziós akció-fantasy-vel vették be nemrég a mozikat, és még az sem zavarta őket, hogy feltehetően nem nagyon figyeltek oda annak idején a történelemórákon, mivel egy igencsak eldeformált görög mitológiát gyúrtak össze a tipikus fantasy-sablonokkal, hogy egy butácska, mégis tűrhető történetben prezentálják az utóbbi évek legdurvább és leglátványosabb csatajeleneteit.

A mindenre elszánt, velejéig gonosz Hyperion (Mickey Rourke) világuralomra óhajt törni, ám sötét tervének kivitelezéséhez szüksége van az epiruszi íjra, melynek isteni erejével kiszabadíthatja a titánokat. Ezért aztán hatalmas seregeinek élén végigkaszabolja fél Hellászt, de nem számol azzal, hogy az egyik leigázott falu túlélői között Zeus titkos fegyvere, egy tökéletes harcossá képzett parasztlegény, Theseus (Henry Cavill) is ott figyel, aki az orákulum (Freida Pinto), és néhány bátor harcos oldalán szembeszáll a gonosszal.

Még ha nem virítana a posztereken, hogy a 300 producereinek kezei közül került ki a film, valószínűleg akkor is mindenki a spártaiak epikus küzdelmeihez hasonlítaná a Halhatatlanokat, már csak azért is, mert itt szintén alkonyattájt zajlik a cselekmény 90%-a, így szép, narancsszínű árnyalatban csapnak össze néhány ormótlan szikla csúcsán a szexi félmeztelen férfiak az álarcos, sötét ruhás ellenfeleikkel. Természetesen minden gyönyörűen be van lassítva, ahogy illik, tehát egyetlen kardcsapásról sem maradunk le, ami jelen esetben kifejezetten kedvező húzás, mivel valami elképesztően jól néz ki, ahogy Theseus sürög-forog a dárdájával, körülötte pedig a földön, a levegőben, mindenhol hullanak az emberek, és literszám fröcsög a dizájnosan sötétvörös CGI-vér. Az istenek és a titánok harca pedig különösen látványos lett; ott akkora csapatás van, hogy az állunk is leesik, és egy-egy pár másodpercenként elmormolt „az igen”-nel nyugtázzuk a látottakat, miközben garantáltan megfeledkezünk a forgatókönyv minden gyengepontjáról.

Mert bizony vannak azok is. Két csata között ugyanis sajnos éppen úgy vérzik a film is, mint Theseus. Azt már megszokhattuk, hogy a hasonló jellegű produkciók történetét nem éppen shakespeare-i mélységek jellemezik, de a Halhatatlanok sztorija még az átlaghoz képest is gyenge lett. Így aztán hiába próbálnak néhány poént kicsikarni a szereplőkből, vagy egy kis romantikát belecsempészni a pucér popival és cicivel támadó Freida Pintóval, azért bizony van néhány ásítozós rész. Minden gyermekbetegségét és sablonosságát leszámítva, valamilyen isteni csoda folytán azonban mégis működik a forgatókönyv. Theseus fiatalkorából és felkészüléséből például alig néhány képkockát látunk, mégis elhisszük, hogy kiváló harcos, és a drámát sem kell órákig elhúzni ahhoz, hogy hitelessé tegye hősünk bosszúvágyát. A készítők ettől függetlenül kb. negyedóránként emlékeztetnek minket arra, hogy ez a Hyperion mennyire egy gonosz ember, ezért aztán nem kevés ízelítőt kapunk válogatott kínzási módszereiből se, melyek között még olyan is akad, ami a férfi nézők számára valóban fizikai fájdalmat okoz.

A többi karakter szintén teljesen sablonos, még a rendkívül tiszta erkölcsű Theseus is, aki mellesleg Zeus kiválasztottja, és bár mind megjelenésében, mind belső értékeiben erősen hajaz A titánok harcában megismert Perseus-ra, mégis inkább egy szakáll nélküli Leonidas ő, aki ugyan nem üvölt a kamerába percenként, helyette inkább szüntelenül azt hajtogatja, hogy „ugyanúgy véreznek ők is, mint mi”. Továbbá Leonidashoz hasonlóan öli halomra dárdájával az ellenséges erőket, miközben mi lassítva követjük minden mozdulatát, sőt, időnként még néhány gyengébb „This is Sparta” rúgást is felfedezhetünk a koreográfiájában. A harcokra, mint már említettem nem lehet egy rossz szavunk se, és a 3D is rendben van. Igaz, nem röpködnek nyilak meg fejszék az arcunkba, és semmi extrát nem nyújt, de kellemes térhatást kölcsönöz a díszleteknek, így én mindenképp a jobban sikerült megoldások közé sorolnám. Látványban baromi erős a film, és ezt megfejeli még egy nagyon durva hangzással is, amivel igen tisztességes élménnyé avanzsálja magát.

Aki nem unja még a látványos, de nulla történettel bíró popcornmozikat, annak érdemes befizetnie a Halhatatlanokra, ami A titánok harca és a 300 nászéjszakájának eredménye lehet, de míg előbbinél lényegesen szórakoztatóbb, addig utóbbihoz sajnos nem ér fel. Ettől viszont még egy jó kis 110 perces vérengzés ez, divatosan darkos képi világgal, sok-sok lassítással és konvertált, de vállalható 3D-vel. 7/10